Ahogy közeledik az országgyűlési választás napja, úgy válik egyre abszurdabbá a kampány. Az, hogy durvul, már fel sem tűnik, hiszen sem a kormánypártok, sem az ellenzék nem használ hangtompítót, kommunikációjukban röpködnek a minősítő jelzők és a lealacsonyító hasonlatok. Ezen a téren a Fidesz–KDNP volt a kezdeményező, de a Tisza Párt sem maradt adós, így aztán alkalomadtán mindkét fél mutogathatja a sebeit, amelyeket az ellenfél sértő szavai okoztak. De a sértésektől, még a „Zsolti bácsizástól” vagy a „szatyor fingozástól” sem véreznek el a politikusok, az efféle mocskolódás „benne van a kollektív szerződésükben”.
A kampány felülmúlhatatlan abszurditását az okozza, hogy szavazatokért versengő pártok tudatosan visszatartanak minden releváns információt a magyar társadalom tagjai elől, akiknek, legalábbis elviekben mérlegelnie kellene az érveket és ellenérveket. Pedig ezek alapján kellene felelősségteljes döntést hozni: a haza érdekeit és a nép javát melyik politikus szolgálja majd jobban, Orbán Viktor vagy Magyar Péter? Ki kormányozzon, milyen értékek mentén és miféle célokért?
Minderről szó sem esik a gyűléseken és a kamerák előtt. A FideszľKDNP nemcsak a makrogazdasági helyzetet, az eladósodás mértékét és az államháztartás hiányát rejtegeti, de nem hoz nyilvánosságra pontos, ám számára kellemetlen adatokat az egészségügyről, az oktatásról, a gyermekvédelemről, az ifjúságról stb. Vezetői ehelyett részben fellengzős politikai fejtegetésekbe bocsátkoznak a „világok harcáról”, részben pedig ténynek tekintik és ízekre szedik a Tisza „kiszivárgott” gazdasági programját, vagyis mellébeszélnek, valahogy úgy, mint Bodóné, amikor a bor árát kérdik. A Tisza Párt sem állít semmit, viszont cáfolja a rá vonatkozó állításokat, több-kevesebb sikerrel, és „népszavazásra” buzdít. Mindenekelőtt hallgat konkrét gazdasági terveiről és a szomszédunkban zajló háborúról, no meg az Európai Unióról. Magyar Péter érthető módon nem foglal állást az ukrán-orosz konfliktusban, attól tartva, hogy ha egyetlen félreérthető mondat kicsúszik a száján, ellene fordítják, amire a kormánypárt egész kampányt épít, úgy, ahogy ez Márki-Zay Péterrel történt 2022 márciusában. Mindebből következik, hogy a televíziós vitaműsorokat információ-morzsák „csócsálása” tölti ki, unalmas „beszélő fejek” elemzik és kommentálják a politikusok elszólásait és különböző irányzatokat követő közvélemény-kutatókkal diskurálnak, akik a felméréseik alapján semmi biztosat nem állítanak a jövőre nézve.
Ilyen körülmények között milyen alapon foglalnak állást a választók tömegei? Az internetről tájékozódnak, ha igaz. De nekem efelől komoly kétségeim vannak, hiszen az emberek zsigerileg elutasítanak minden olyan információt, amelynek köze van a valósághoz, és amiből racionális következtetést lehet levonni. Elnézem például a tömegesen közlekedő fiatalokat és középkorúakat, amint reflexszerűen pergetik okos telefonjaikat, szlalomoznak az ostoba reklámok között, influenszerek bölcsességeit hallgatják és kényszeresen csodálják a katasztrófák és balesetek képeit. Ezektől a tartalmaktól válnak majd tudatos szavazókká? Ezt angolul úgy hívják, hogy „doomscrolling”. A végzet (doom) és a scrolling (görgetés) szavakból képezték, és a Covid-járvány idején, a 2020-as évek elején terjedt el, amikor az emberek információk után kutattak a járványról.
A politikai vezetők a digitális influenszerekbe vetik a reményüket, általuk kívánnak hatni a szavazótáborukba, általuk akarják megnyerni, választásra bírni a bizonytalanokat. Ezért hozta létre a Fidesz–KDNP a Harcosok klubját és a Digitális Polgári Köröket (DPK), tartja fenn óriási összegekért a Megafont. De hány emberhez jut el a politikai influenszerek propagandája? A DPK-hoz több tízezer tag csatlakozott. 2025 októberében nagyjából 56 000–63 000 fős volt a tagsága, más források szerint mintegy 100 000 főt tudnak befolyásolni. Ez a szám többé-kevésbé megegyezik a Megafon nevű „influenszer platform” követőivel. (Feltételezhető különben, hogy a DPK tagságával erős az átfedés.)
De a kormány álláspontját képviselő politikai propagandisták (főbb nevek: Bohár Dániel, Deák Dániel, Trombitás Kristóf, Kötter Tamás, Apáti Bence) szakirodalmi terminussal élve legföljebb mikroinfluenszerek, akiknek a befolyása 100 000 emberre terjed ki. Fölöttük állnak a makroinfluenszerek (100 000–500 000 követő), a megainfluenszerek (ötmillióig), végül pedig a celebek (ötmillió felett). Még korlátozottabb a befolyása az ellenzéki és kritikai influenszereknek (Gulyás Márton, Pottyondi Edina, Szirmai Gergely, Osváth Zsolt és mások), akiknek nélkülözniük kell azt a bőséges pénzügyi támogatást, amit a költségvetés, illetve az „álcivil” szervezetek biztosítanak vetélytársaiknak.
Pedig vannak megainfluenszerek is Magyarországon, az előbbieknél nagyságrendekkel nagyobb követőtáborral. Az Instagram alapján ők a legbefolyásosabbak: Tímea Rathonyi (Timeavajna, 2,2 millió követő), dr. Krasznai Zsolt (1,5 millió követő), Kulcsár Edina (650 000), Tibi atya (651 000), Tóth-Hódi Pamela (646 000), Majoros Péter (642 000). Az ő véleményük befolyásolja a magyarokat, akik nem olvasnak sem „szeriőz” sajtót, sem pedig könyveket. Három modellből lett celeb, egy plasztikai sebész, egy szeszmester, meg egy rapper. Toronymagasan vezet a mi Timikénk, aki most Amerikában élvezi a családi örömöket. Logikus a következtetés: Timinek helye van a politikában. Akár a kormánypártok, akár az ellenzék jelölné képviselőnek, biztosan mandátumot szerezne, felülmúlhatatlanul népszerű lenne a kormány, amelybe belépne.
1956 november elején, a Nagy Imre-kormány megalakulása után terjedt egy jelszó Budapesten: „Kéthly Annát a kormányba!” Visszhangra talált, mert a magyar szociáldemokrácia legendás, nagy alakja november harmadikán államminiszter lett Nagy Imre harmadik kormányában. Most, 2026 januárjában nincs közismert nő, aki az áprilisi választások után politikai szerepet kaphat, és persze nincs szociáldemokrata párt sem, mely újjáépülhetne. Napjainkban a két vetélkedő nagy párt a digitális térben harcol a győzelemért, s lehet, hogy a tömegesen betörő chatbotok és a mesterséges intelligencia döntik el, végül melyikük kerekedik felül. Jó lenne legalább egy biztos pont, amelyhez ragaszkodhatunk, egy személy, aki megtestesíti a választók vágyait és reményeit. Timi, állj a követőid élére, és döntsd el, kire szavazzunk!
A Hang.hu oldalon megjelent vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját
