2024 őszén már 2028-ra ígérte az egymillió forintos átlagkeresetet a kormány, most pedig ennek a bekövetkeztét a bárhogyan értelmezhető „következő időszakra” teszi. Ebből – a gazdasági helyzetre is tekintettel – csak annyi derül ki, hogy 2028-ra ez megvalósíthatatlan. (Forrás: HVG)
Egészen megdöbbentő, hogy ezzel az átlagkereset hókuszpókusszal mind a mai napig tömegeket lehet megvezetni, megnyugtatni. Kit érdekel, hogy egymilliós az átlagkereset, ha abból sem lehet megélni? Emlékeztetni szeretnék mindenkit arra, hogy Magyarország büszkélkedhet a világtörténelem legnagyobb inflációjával: ami a magyar pengő 1946-os hiperinflációja. Ennek a csúcspontján az árak napi (!) átlagban 207 százalékkal nőttek (július 10-én 348,46 százalékkal), és 400 000 kvadrillió (4 x 10^29) pengő ért egyetlen forintot. A legnagyobb számjegyű bankjegy pedig a százmillió billpengő (100 000 000 000 000 000 000 pengő) volt! A kedves ígérgető Nemzetgazdasági Minisztérium szakértőinek is üzenem: 1946 júniusában 5,85 milliárd pengő volt egy kiló kenyér ára, szóval: mit is jelent, hogy majd egymillió lesz valamikor az átlagkereset? A nagy semmit, csak annyit, hogy bazi nagy inflációt várnak Orbánék továbbra is, és fogalmuk sincs, mit csináljanak azon kívül, hogy nagyon drágán vesznek fel újabb és újabb hiteleket.
Hogy konkrétabb legyek: az átlagkereset a keresetek számtani átlaga. Azaz benne egyesül egy Mészáros Lőrinc-szerű oligarcha jövedelme és, mondjuk, egy minimálbérből éppen éhen nem haló alkalmazotté. A kettőjük átlagkeresete bitang magas összeg. Azaz az ilyen „átlagszámítás” erősen torzít a nagyon magas jövedelmek miatt. A milliós fizetésűek már önmagukban jól megemelik az átlagot. Ez csak politikai szemfényvesztésre jó, semmi másra.
Továbbá ne felejtsük el azt, hogy az ilyen Nagy Márton-féle ígéretek mindig bruttó összegről szólnak. Ez azt jelenti, hogy az egymilliós bruttó bér valójában csak 650–700 ezer forintot jelent, ami ma (!) még alkalmas arra, hogy egy (1) fő polgári középrétegi szinten nyugodtan eltartsa saját magát (egy főt). Viszont ennek az összegnek az értéke is napról napra kevesebbet ér, így a 2028 utáni „következő korszakban” sem lesz elegendő az általuk lebegtetett egymilliós összeg a normális megélhetéshez. Másképp mondva: az ígért összeg nem mond semmit a pénz majdani vásárlóerejéről. Pár év alatt az infláció könnyen elértéktelenítheti ezt az összeget is.
Tudni kell, hogy az „átlagkereset” számításában általában nem szerepelnek a nyugdíjasok, munkanélküliek és közfoglalkoztatottak. Őket nem érinti az ígéret, ellenben nagyon is megtéveszti: úgy értik, mintha „majd akkor mindenkinek jobb lesz”. Nekik külön felhívnám a figyelmüket, hogy egy ilyen pénzügyi kiadási ígéret mögött jelentős gazdasági növekedésnek kellene állnia, amiről szó sincsen, sőt, szépen csúszunk egyre lejjebb és lejjebb.
Az ilyen ígéreteket a politika mindig akkor hozza fel, ha csúnyán megszorul, és bajban van. Az előnyeihez tartozik, hogy senkin nem kérhető számon (ebben a jelenlegi kurzus nagy szakértő), vagy ha mégis, akkor azt lehet mondani, hogy „a külső körülmények romlottak” (ezt hajtogatják most is reggeltől estig), illetve hogy a képzetlen választópolgárok többsége érzelmileg megnyugszik, és mondjuk nehezebben megy ki az utcára tüntetni.
A valós életszínvonalat sokkal jobban mutatná be az „eltitkolt” mediánbér, ami a keresetek statisztikai középpontja. Ez úgy állapítható meg, hogy a fizetéseket nagyság szerint rendezik sorba, és a középső érték lesz a medián. Képzeljük csak el, mennyire más értéket hoz ki, mint az átlagoló KSH-adat!
Ha mondjuk van egy-egy 100 ezer, 150 ezer, 200 ezer, 250 ezer, 500 ezer forintos bér, akkor a medián a 200 ezer forint, az átlagbér pedig 240 ezer. Ilyen kis mennyiségű adat esetében is látható, mekkora az eltérés! Ám nézzünk meg, mi van akkor, ha az 500 ezres fizetésű ember, mondjuk, fideszes káder, és 1 milliót keres? Húha: az átlagkereset 340 ezer lenne, a medián pedig még mindig (!) 200 ezer forint. Ugye, látható, hogy néhány tízezer agyon fizetett NERtárs fizetési adata mit csinálhat az átlaggal?
Mivel a fizetés lényegben a „vásárlóktól” jön, ezért mondta Henry Ford (1863-1947): „A megfelelő bér nem a legalacsonyabb összeg, amiért egy ember még hajlandó dolgozni, hanem az a legmagasabb összeg, amit a vásárló még tartósan meg tud fizetni.” Nem tudom érti-e ezt a szívével bárki, aki jól kitömve a vállain tartja ezt a kizsákmányoló rendszert?
Egyszerűen nem kell odafigyelni az átlagkeresettel kapcsolatos kormányzati mellébeszélésekre. Helyette is azzal foglalkozzunk inkább, hogy minél többen menjenek el tájékozott módon szavazni áprilisban.
