A kormány egyre magasabb szintre emeli a háborús riogatást, mert újra ettől várja a választási győzelmet. Vér, öldöklés, atomvillanás, csak Mészáros és Tiborcz tudjon gazdagodni. A képlet egyszerű. Négy éve ez bejött nekik. Igaz, ennek ellenére ellenzik, hogy a lakosság rendelkezzen alapvető katonai tudással, amelynek segítségével meg tudná magát védeni, ha esetleg valóban kialakul egy komolyabb konfliktus. Erről is lehetne társadalmi párbeszédet kezdeményezni. A nemzet védelme és a korrupció elleni küzdelem megakadályozná hazánk kifosztását. A kettő egy és ugyanaz. Egy külső meg egy belső veszély. A világ erőteljesen változik. Húsz éve elfogadott dolgokat ma nyugodtan újra kell gondolni. Mindamellett szintén érthetetlen, ha a vezetés elmondása szerint küszöbön van a harmadik világháború, akkor miért ösztönzi az embereket mindenféle hitel felvételére. Milyen csapdába akarják megint csalni az embereket? Vagy pusztán játszanak az életünkkel?
A 2026-os év mit fog hozni számunkra? Ez rajtunk is múlik. Hallgathatjuk tovább a frusztráló háborús hipnózist, félelemben és bizonytalanságban tartva, vagy szakítunk a nemzetünket béklyóba kötő idegen erőkkel, és felszabadítjuk magunkat. Miért félünk megtenni az első lépést? Mindennap láthatjuk a félrecsúszott kormányzás „eredményét”. A lefelé irányuló spirál megállíthatatlannak tűnik. A mostani vezetés ennyit tud. Ez az időszak már nem a bizakodás korszakáról szól, mert a társadalmunk gerincét alkotó, törekvő középosztályt teljesen eltüntették. Nem sikerült az ösztönzők újragondolásával bevonni az embereket a gazdasági rendszerbe, az életesélyek javítása, a kétségbeesett helyzetek megszüntetése függőben van. A rosszul fizetett munka, a bizonytalan foglalkoztatás felszámolása még várat magára. Az építkezés és a megerősödés elmaradt. A nyerő helyzetek kialakítása kizárólag a szűk NER-kiválasztottaknak lett megteremtve. Ezt tetézve a kormány egyre inkább kocsmai stílusban közelíti meg az életünk fontos kérdéseit. Ebből is látszik, jelenlegi politikusaink képtelenek előrevinni az országot. Ezt nekünk kell megtenni: leporolni a hazaszeretetünket, hogy talpra tudjunk állni. Lépni, de egyszerre. Most nem kell nagyokat ígérgetni, elég, ha az alapvető dolgok működni fognak.
Mikor fog végre eljönni az optimizmus korszaka? Mert eddig csupán azt hallottuk, milyen nagy veszélyben vagyunk. Valóban, lassan mindent kilopnak alólunk, és aláássák a hitünket. Ezt érdemeljük? Így élni lehet? Vajon a történelem a mi oldalunkon fog állni, ha szembeszállunk az igazságtalansággal? Magyarország problémái nagyok. Az időnk véges. Viszont a hatalmon lévők kudarca nem lehet a mi kudarcunk is. Káoszra és átverésre nincs igény. Ezeket ismerjük. Azonban bénító tétlenséggel lehetetlen kormányt és jövőt váltani.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2026/02. számában jelent meg január 9-én.
