A két oldal mint két ősellenség csúcsra járatja a politikai mozgósítást. Hajlamosak vagyunk a mozgósítás mennyiségi aspektusaival túl sokat foglalkozni, pedig az csak rövid távon rendelkezik lényeges tartalommal. Engem legalább annyira érdekel a szervezkedés etikussága is, hiszen ettől függ, hogy lesz-e rendszerváltás, és hogy milyen rendszerre próbálunk majd átváltani.
A jelenlegi kampányban minden az erőről és az időről szól, azaz az általam különösen fontosnak tartott politikai moralitási szempontok nehezen érvényesülnek. Pontosabban: azok sajnos teljesen hiányoznak a „kormányvédelmi” oldalon, és kényszerű módon háttérbe szorulni látszanak a Tisza Párt esetében is. Ez utóbbi amúgy érthető, így a cikket ne tekintse senki a Magyar Péteréknek küldött formátlan üzenetnek. Amiről írok, az az a kérdés, amit minden józan ember feltesz magának: etikus-e az a politikai vonulat, amelyet támogatok?
Erre a kérdésre a válasz alapvetően attól függ, hogy a választott politikai irány tiszteli-e az állampolgár szabadságát, függetlenségét, véleményét, az emberi méltóságát és az igazság megismeréséhez való jogát. Elnagyolva azt mondhatom, hogy az a kampány etikus vagy legalábbis védhető ebből a szempontból, amely az igazságra épít, megengedi a követőinek az ellenvéleményt, és az ellenfelet nem megsemmisíteni, hanem legyőzni kívánja.
Egyértelműen etikus mozgósítási módnak tekinthetőek a nyilvános és igazságalapú tájékoztatások, a vállaltan érdek- és értékalapú érvelések, a nyomás gyakorlása nélküli önkéntes részvételre való buzdítások és a szavazáson való részvételre való általános felhívások. Etikus továbbá, ha a politikai identitást pozitív alapon építik (nem mással szemben határozzák meg magukat), ellenállnak a dehumanizálásnak, az indulatokra nem döntő módon játszanak rá, és ha a ráfordított költségekről és forrásokról transzparens módon tájékoztatják a közvéleményt.
A szürke zónához tartoznak azok a módszerek, amelyekről nehéz eldönteni, hogy etikusak-e vagy sem. Ilyenek az érzelmi alapú mozgósítások, ahol a félelem, a remény, a felháborodás és az „elég volt” érzés dominál. Ez akkor biztosan nem etikus, ha manipulatív vagy hamis tartalmú, ellenben etikus lehet, ha valós tartalmú és arányos a helyzetre tekintettel.
A célzott politikai üzenetek akkor etikusak, ha a címzettek előzetesen hozzájárultak a nekik való megküldésükhöz, valamint tudnak arról, hogy ők éppen egy politikai reklámmal szembesülnek, illetve a különböző csoportoknak küldött üzenetek egységesek a ténytartalmuk tekintetében.
Érdekes módon a negatív kampány is lehet „etikus”, ha az egészen tényalapú és a célja az ellenfél bírálata. Azonban azonnal etikátlanná válik, ha karaktergyilkosságba kezd. Egyértelműen etikátlanok a következő módszerek: a dezinformálás, a manipuláció, a hazugság, ha kényszert tartalmaz, ha megfélemlít, amennyiben valakiket démonizál, ha kirekeszt, ha erőszakos.
Ugyanilyen problémás az úgynevezett astroturfing, ami egy megtévesztő politikai technika, ahol a szervezet azt a látszatot kelti, mintha alulról építkezne, azaz közösségi véleményt hangosít ki, miközben valójában van egy politikai megrendelője: ezeket leggyakrabban az álcivil szervezetek vagy személyek alkalmazzák. Súlyosan etikátlan továbbá a szavazatvásárlás, illetve az állami erőforrások pártpolitikai célra való felhasználása is.
Látva a meghatározásokat, nem kérdéses, hogy a Fidesz–KDNP mozgósításai hova tartoznak. Elég világos a képlet, hogy aki nem akarja fenntartani a jelenlegi rezsimet, annak mit kell tennie, ám garanciát most biztosan nem kaphat arra, hogy a szavazata úgy hasznosul, ahogy szeretné. Ahhoz egy demokratikus, jogállami kampányra van szükség.
Majd egyszer talán lesz olyan is.
