Péter, az idősebbek által érdemtelenül sokat szidott Z generációs dorogi szerszámkészítő a hó fogságába kerülve gondolt egyet, s mivel Komárom-Esztergom vármegye nem küldött a tél fogsága ellen elégséges felmentő sereget az iparvárosba: nekilátott maga felszabadítani a 11 ezer lelkes várost. A nála alig két évvel idősebb, negyedszázados Opel Corsáját átalakította hókotróvá. Ennek lebonyolításához nem nyújtott be pályázatot, nem ajánlotta fel szolgálatait a Pártnak, és mások elől sem lopta el a közpénzt: maga állta a költségeket.
Figyelj csak: 300 kilométernyi utat tisztított meg, s még Esztergom kertvárosi részéig is eljutott. A népek mindenhol örvendeztek az érkezésekor, és hálásak is voltak neki. Hát még azok, akiket vontatókötéllel kihúzott a fehér veszedelem fogságból, illetve akiknek segített elindítani a lemerült akkumulátor miatt elakadt járműveiket. Volt, akinek elintézte a bevásárlását, és négy alkalommal is találkozott rendőrjárőrökkel, akik békésen szemlélték a tél elleni egyszemélyes harcot.
Vízkereszt, avagy Urunk Megjelenésének napját követően három nappal azonban Péter már éber járőrök látókörébe került. Ezek 84 ezer forintra bírságolták meg, mert veszélyesnek tartották a házi átalakítást, és rámutattak arra a nyakig érő hóban is egyértelmű tényre, hogy nem is látszik a tolólemez miatt az első rendszámtábla. A forgalmi is ugrott, hiszen a KRESZ szerint csak olyan jármű vehet részt a forgalomban, amely megfelel a műszaki és biztonsági előírásoknak, a rendszámtábla eltávolítása vagy eltakarása pedig tilos. A Komárom-Esztergom Vármegyei Rendőr-főkapitányság osztotta az intézkedők véleményét, a lakosság pedig összedobta a büntetés összegét a vétséget elkövető fiatalember részére. (A történetet forrása: Telex.)
Dorog és Bécs között 230 kilométer a távolság. Onnan nagyjából 70-80 kilométer Pozsonyig az út, azaz Pétert azután kapcsolták le és büntették meg, hogy egymaga letakarított egy Dorog-Bécs-Pozsony útvonalnyi területet. Ezt az eredményt az sem teheti semmissé, hogy a hókotró járművek vezetése speciális vizsgához kötött.
Szerintem a Tatabányán székelő Komárom-Esztergom Vármegyei Katasztrófavédelmi Igazgatóságtól járna Péter számára egy köszönet, persze úgy megfogalmazva, hogy az ne biztasson senkit a házi járműbütykölésre, hiszen az tényleg veszélyes lehet. Ugyanakkor egy ilyen rendkívüli és egészen pozitív történet mellett hallgatva elmenni méltatlan az összes embermentő tevékenységet folytató szervezet részéről.
Nem az intézkedést kifogásolom, hiszen a szabály az szabály. Az emberséges megközelítést hiányolom, mondjuk azt, hogy a rendőrség behívhatta volna Pétert a büntetés után egy kávéra, hogy kifejezze: a szolidaritását nagyon is díjazzák. Dorog 1993 óta minden évben megünnepli a Megbékélés Napját a világ összes pusztító háborújának áldozataival kapcsolatban. A „Dorogi nyilatkozat” szerint „a háborúnak nincsenek győztesei, csak áldozatai”. Egy ilyen városban a szolidaritás feltétlenül megilletné városi szinten is a világhírűvé vált hókotrót.
Veres Péter a civil társadalom hőse, fogalmam sincs, politikailag mely oldalhoz tartozik: amit tett, az egy példamutató, öntudatos polgár cselekedete, amit csak elismeréssel illethetünk. Én megelőlegezek neki valamilyen 2026-os civil díjat.
Köszönjük, Péter!
