Vannak azok a hatalmas léptékű és ennek megfelelően súlyos következményekkel bíró természeti beavatkozások, amelyek kezdetben jó ötletnek tűntek, és csak később derült ki róluk, hogy szörnyű veszélyeket rejtenek. Nos, a most következő felvetés nem ilyen, hiszen már első pillantásra is az az érzése az embernek, hogy ezt talán nem kellene erőltetni. Pedig a terv mögött van ráció.
A Cambridge-i Egyetem kutatói most megjelent tanulmányukban kiszámolták, hogy ha kivágnánk a tajga fenyőit, és azokat az óceán mélyére süllyesztenénk, azzal évente 1 milliárd tonna szén-dioxidot lehetne tartósan kivonni az atmoszférából. A tajga- (vagy boreális-) öv az északi sarkkört öleli körül szerte Észak-Amerikában és Eurázsiában. Az övezet nevét adó fenyőerdők hatalmas fái rengeteg szenet kötnek meg a fotoszintézis során a légkörből, így fontos szerepet játszanak az üvegházhatás mérséklésében.
Csakhogy az erdő fái nem tekinthetők végleges megoldásnak, hiszen a fákban őrzött szén előbb-utóbb visszajut szén-dioxidként az atmoszférába (mert vagy elég a fa, vagy természetes okokból elpusztul, elkorhad és a lebontószervezetek elemésztik). A fenyőerdők – magas gyantatartalmuk miatt – különösen tűzveszélyesek, és a klímaváltozás súlyosbodásával egyre nő a hatalmas térségeket elpusztító erdőtüzek veszélye. Vagyis – érvelnek a kutatók – bármennyire is szeretjük a hatalmas erdőket, ezek fái csak ideiglenesen tartják távol a szenet a légkörtől.
Az utóbbi években számos terv született a légköri szén-dioxid kivonására, bár ezek többségéről azonnal kiderült, hogy a léptékük és a hatásfokuk meg sem közelíti azt a mértéket, ami valóban érezhető hatást gyakorolhatna a globális klímára. A fa víz alá süllyesztése sem új gondolat. Egy amerikai cég, a Running Tide korábban már 25 ezer tonna faforgácsot süllyesztett az óceán mélyére Izland partjai mellett, bár a céget ezután a helyi ökoszisztéma veszélybe sodrásával vádolták, és azóta fel is számolták. Szóval e tervek eddig nem tekinthetők teljes sikertörténetnek, enyhén szólva.
A tajga fáiban és talajában akár egybillió tonna szén-dioxid is pihenhet ideiglenesen megkötve, és csak arra vár, hogy újból felszabadulhasson. E problémára jelenthetne (majdnem) végleges megoldást a víz alá süllyesztés. Az eltávolított fák helye nem sokáig maradna üresen, hiszen a klímaváltozás északon növeli a növényi produkciót, és gyorsítja az erdők terjedését, így hamar új fák foglalnák el a kivágottak helyét. A kutatók korábban úgy találták, hogy az alpesi tavak mélyén akár 8000 évig is szinte érintetlenek maradhatnak az elsüllyedt fák, amelyek nem bomlanak le, és nem szabadul fel belőlük szén-dioxid.
Persze a tervnek beláthatatlanok lennének a potenciális ökológiai hátulütői is. E kockázatok egyszerre jelentkeznének az erdők eredeti helyszínén, a fák tömeges óceánba juttatásához használt folyók környezetében, illetve elsüllyesztésük helyszínén is. A kritikusok szerint e veszélyeket még felmérni sem igazán lehet, ha a tervet valóban olyan léptékben akarnák megvalósítani, ami már tényleges hatást gyakorolhatna a globális szén-dioxid-szintre (a tervek között több magyarországnyi erdő kivágása szerepel évente).
