Lead
A modern kutyák kétharmadának genomjában felfedezhetők a farkassal való, utóbbi néhány ezer évben történt kereszteződés genetikai nyomai. Tehát ezek a DNS-emlékek nem a kutya háziasítása előttről származnak, hanem a sokkal később történt újbóli hibridizációkor jöttek létre. A génáramlás ugyanis soha nem szakadt meg a két faj között, hiszen genetikailag meglehetősen kompatibilisek maradtak egymással (magyarul időről időre kereszteződhettek). A washingtoni Természettudományi Múzeum kutatói által vezetett vizsgálat feltárta, hogy ezek a farkastól származó „másodlagos” gének lehetnek felelősek azért, hogy egyes kutyafajták farkasszerűbbek másoknál.
20 ezer évvel ezelőtt (vagy régebben) vált el a kutyák leszármazási vonala a farkasétól, ekkor történt a kutya domesztikációja.
2700 kutya- és farkasgenomot elemeztek a kutatók, amelyek a késő pleisztocéntől a jelen korig tartó időszakból származtak.
1872 házi kedvencként tartott modern kutya genomja volt a vizsgált mintában. Emellett elemezték még 146 ősi kutya, illetve nagyjából 300 „falusi” (vagyis félkóbor) kutya genomját is, amelyek szaporodását kevésbé ellenőrzi az ember.
284 modern kutyafajtában találtak farkasgéneket (ezek általában a genom kevesebb mint 5 százalékát tették ki).
40 százalékát adják a falusi ridegtartásban élő kutyák genomjának a farkaseredetű gének.
900 kutyagenerációval ezelőtt történt a farkassal való legutóbbi kereszteződésük. Ez
2600 évnek felel meg, vagyis több tízezer évvel a kutya kialakulása után történt a kereszteződés.
0,2 százaléka a csivavák genomjának vezethető vissza a farkasra, ami az állat megjelenése alapján nem is annyira meglepő.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2026/01. számában jelent meg.
