Egészen hasonló módon kívánta nemrég Románia is megoldani a fogvatartási intézetekkel kapcsolatos gondjait, mint most a magyar kormány. A hét elején derült ki egy rendeletből, hogy azonnali hatállyal megszüntetik a Szőlő utcai intézetet – a próbaidős alkalmazottakat rögtön elbocsátva, a többieket állásidőre helyezve. Nagyjából hatvan ember munkája vált így bizonytalanná. A nevelteket eközben más javítóintézetekbe szállítják, de azokat is be kívánják záratni, hogy egyetlen új, nagy intézményt hozzanak létre.
A döntésre rögtön reagált Magyar Péter, a Tisza elnöke azt írta: „Azt hiszik, ha eltüntetik az embertelenség szimbólumát, akkor a szőnyeg alá tudják söpörni az ott történt szörnyűségeket”.
Kedd este a Partizán vendége volt az intézet egyik elbocsátott nevelője, Proics Lilla, aki beszélt az ott uralkodó nevelési elvekről, az általa tapasztaltakról. Elhangzott az is, hogy aznap reggel értesültek arról, mi várható, semmilyen konkrét közlés nem volt korábban. De egyre több fiút szállítottak át másik intézetekbe, nem vettek fel új munkavállalókat, és a Szőlő utcai intézet fejlesztésébe sem fektettek már – ebből pedig sejthető volt, hogy valami várható.
Más okok miatt, de Romániában is arra jutottak néhány hónapja, hogy a fiataloknak fenntartott javítóintézet átszervezésével lehet gyorsan megoldani a fennálló problémákat. Ez pedig kiváltotta mind az érintettek, mind a szélesebb nyilvánosság felháborodását. Míg a börtönalkalmazottak tüntettek az ellen, hogy Krajovában (Craiova) egy másik börtönnel vonják össze az intézetet, addig a lépést kritizálta nemrég a Filmtettnek adott interjúban Katia Pascariu is. A színésznő Radu Jude filmjeiből lehet ismerős, annak idején mi sem győztük dicsérni a Zűrös kettyintés (Bad Luck Banging) című őrült társadalmi látleletet. Pascariu, aki a film főszereplője volt, a Filmtettnek főként színházi munkáiról beszélt, így az Ez az átkozott hely (Acest loc blestemat) című darabról, melyet előadtak Kolozsváron is. Az előadás a krajovai központban fogva tartottak történeteire épül, a társadalmi rehabilitáció és a rendszerszintű erőszak kérdéseit taglalja. Egész hasonlóakat tehát, melyeket mi is feltehettünk a Szőlő utcai történések kapcsán.
Pascariu az interjúban elmondta azt is, szörnyűnek tartja, amit most ezeken a helyeken – látványosan a krajovaiban – megszorító intézkedések címen művelnek. „Büntetés, bezárás, semmiféle emberséges gondoskodás. Nem érdekli őket, hogy mi lesz velük, ha kiszabadulnak, mert legtöbbjük úgyis visszakerül – és erre épül sajnos a rendszer is. Most épp ezeket akarják bezárni, a kiskorú bűnözőket a felnőttekkel akarják összetenni, ami nem normális. És volt már elég tapasztalatunk több téren is a megszorításokkal: nem vezetnek sem előbbre, sem jobbra” – fogalmazott a színésznő.
A Digi24 október elején számolt be arról, hogy több mint kétszáz börtönrendőr tüntetett a fiatalkorúak számára fenntartott krajovai büntetés-végrehajtási intézet átszervezése miatt. A büntetés-végrehajtási intézetek országos igazgatósága (ANP) erre azt válaszolta: valójában nem bezárják azt, hanem egy nagyobb intézmény külső részlegévé alakítják. A lépést kiadáscsökkentési célokkal indokolták, továbbá felmerült az is, hogy hétezer börtönrendőr hiányzik a rendszerből. Az ANP részéről hozzátették továbbá, hogy új formában ugyan, de már maximális befogadóképességgel működik tovább a fiatalkorúaknak fenntartott intézmény.
A romániai rendszer már így is túlzsúfolt, a kihasználtsági arány a Digi24 cikke szerint 125,39 százalék, amit az ANP egyes alárendelt egységek szerkezeti átalakításával oldana meg. Azt találták, hogy a krajovai fogvatartási központ 339 férőhelyére 146 személy jutott, ez pedig csupán 44,65 százalékos kihasználtsági arány. Ezért döntöttek úgy, hogy összevonják egy másik egységgel – az alkalmazottakat a cikk szerint nem másik helyre, de más pozícióba áttéve.
Florentina Griniu szakképzési referens arról beszélt a csatornának: tapasztalt kollégák hagyják ott őket, olyanok, akik szívüket-lelküket beletették a munkába. Az egységükben működtetett speciális technikumot a fiatalkorúak igényeire, szükségleteire alakították ki, a tanáraik is bizonytalan helyzetbe kerültek így, várva arra, hogy valamilyen döntés szülessen. Mint fogalmazott: az ő szempontjukból ez egy megalapozatlan döntés, ami semmilyen költségvetési hatással nem jár, csupán papíron létezik, hogy valamiféle reformot hajtsanak végre. „Senki nem gondol arra, hogy emberek vagyunk, akik ennek a szakmának szentelték az életüket” – fogalmazott, mindezt pedig jelenleg akár a magyar rendszerben, akár a Szőlő utcában dolgozó bármelyik nevelő ugyanúgy elmondhatta volna. Ahogy a romániai kollégáknak is ismerős lehet az, ahogy Gulyás Gergely a december 10-ei kormányinfón fogalmazott: „a javítóintézetek átszervezése nem jelenti azt, hogy az ott dolgozók elveszítenék a munkájukat.” Ami Proics Lillának például semmiféle biztosítékot nem jelentett.
