Valamikor 2024 közepén helyi dokumentumfilmesek feladtak egy hirdetést a cseh napilapokban arról, hogy egy készülő dokumentumfilmhez olyan férfiakat és nőket keresnek, akik kételkednek az Ukrajnában dúló háborúval kapcsolatos médiahírekben. A stáb lehetőséget ad arra, hogy saját szemükkel lássák a valóságot, de utána el kell mondaniuk a véleményüket a látottakról és a háborúról. Magyarán olyanokat kerestek, akikből itthon is bőven találunk minden családban: oroszbarát, mindenért Ukrajnát hibáztató embereket.
Így készült el a Velký vlastenecký výlet (nyersfordításban Nagy hazafias kirándulás) című dokumentumfilm, amelyet magyarul Megáll az észként forgalmaznak, és január 30-án, illetve február 1-jén vetítenek a Budapest Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon a Mammutban.
A fiatal Robert Kapvil rendező ebben a társadalmi kísérletben arra volt kíváncsi, megváltozik-e az emberek véleménye, ha saját tapasztalatot szereznek egy egyébként a közelünkben zajló háborúról. Mert saját benyomások nélkül könnyebben elhihető, hogy minden csak álhír, különösen, ha el is akarjuk hinni. Mint ahogy a film egyik konteóhívő hőse, az ukrajnai utazást is vállaló Ivo mondja bemutatkozó képsoraiban, ő bizony az internetről tájékozódik, és cseppet sem zavarja, ha valami nem igaz, amennyiben az beleillik a világképébe.
A filmesek több embert is meghallgattak, végül három alannyal indultak a frontvonal közvetlen közeléig tartó útra: a fentebb már említett férfi mellett a magát humanistának tartó Petra, valamint az állattartásból élő és Brüsszelre nagyon dühös Nikola. A stáb próbálta minimalizálni a kockázatokat: egy felkészítő során még a háborús elsősegélynyújtás alapjait is megismertették velük, és a kisbuszban az ukrán tolmács mellett pszichológus, valamint egy biztonságpolitikai szakértő is utazott – utóbbi egyébként dolgozott a Bucsa és Izjum melletti háborús bűnök feltárásánál is.
Az alanyokat elvitték a fronttól alig harminc kilométerre lévő ukrán nagyvárosba, Harkivba; láthatták a tömegsírok helyszínét; találkoztak egy férfival, akinek egy bombázásban meghalt a négy unokája, és persze többször kellett óvóhelyre rohanniuk a rakétatámadások miatti riasztások okán. És jártak a metróállomásokon berendezett általános iskolában, ahonnan a kisdiákok még a szünetek alatt sem mehetnek fel a napfényre. Voltak egy szülészeten is, ahol éppen csecsemő jött a világra, bizonyítékául annak, hogy az élet megy tovább még a legnagyobb borzalmak között is. Mindhárman kaptak kamerát, amivel bármit rögzíthettek, és láthatóan többször megrendültek, valamint párszor alaposan megbillent a világképük.
Innentől spoiler következik, aki meg szeretné nézni a filmet, ne olvassa tovább!
Munkatársunk a háború sújtotta országban járt, közte a bucsai mészárlás helyszínén. Riport!
Ahogy telik az idő, és néha vicces, máskor nagyon szomorú és elgondolkodtató képeket látunk a három alany kétkedéssel vegyes ámulatáról, megmagyarázhatatlan, ám egyre nyomasztóbb érzés lesz úrrá a nézőn. Ez csak fokozódik, amikor Ivo azt kezdi magyarázni: a gyerekeket megerőszakoló orosz katonák nem tudták, hogy ők maguk életben maradnak-e a háború végégig, így érthető, hogy kihasználták az utolsó(nak gondolt) lehetőséget a szeretkezésre.
Bár egy adott pillanatban felcsillant a remény, hogy legalább egy közülük meggondolja magát (Petra őszintén elgondolkodott arról, mennyire fölösleges és barbár dolog porig rombolt területekre kitűzni a zászlót, és diadalittasan győzelmet hirdetni), végül győzött a csordaszellem; látták ugyan a háború okozta borzalmakat, nem változott az álláspontjuk: Putyin az egyetlen, aki békét akar.
A legdrámaibb viszont a rendező vallomása, amit hazafelé, a három alany szemébe nézve mond el csendesen: a közös út őt változtatta meg leginkább, mert rájött, hogy eljöhet egy olyan világ, amelyben a gonosz győz. A jók pedig eltűnnek, mert egyszerűen megölik őket. És ezek az idők már közel vannak.
Február elsején, vasárnap délelőtt 11.30-tól beszélgetést is szerveznek a filmről, ahol a rendező Robert Kvapil mellett Bánki György pszichiáter is megpróbál választ adni arra, mi romlott el bennünk ennyire.
Megáll az ész, cseh dokumentumfilm. Látható a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon január 30-án és február 1-jén a budapesti Mammutban. Infók: bidf.hu.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2026/04. számában jelent meg január 23-án.
