Donald Trump és G. B. Shaw? Kettőjüket tudomásom szerint még eddig senki sem emlegette együtt, pedig napjaink világpolitikai fejleményei alapján nem indokolatlan az összehasonlítás. A mostanában ritkábban játszott, de klasszikusnak számító angol drámaírónak van egy nálunk is sikerrel játszott darabja, Az orvos dilemmája. Ez sok tekintetben „modellezi” azt az problémát, amivel az Egyesült Államok szembesül Iránnal kapcsolatban. Mi történhet egy amerikai katonai intervenció után? Milyen világpolitikai következménnyel járhat a szenvedő iráni népnek nyújtott segítség? Hogyan lehet a minimumra csökkenteni a beavatkozás kockázatát, úgy, hogy a katonai erő alkalmazása maximális haszonnal járjon, ne csak az Egyesült Államoknak, de Iránnak is? Az amerikai haditengerészet jelenleg legnagyobb repülőgép-hordozó harccsoportja néhány napon belül felsorakozik az Arab-tengeren, készen arra, hogy csapásokat mérjen az ajatollahok őrült és vérengző rendszerére. De a rakéták és repülőgépek együttes bevetése nem nyitja-e fel Pandora szelencéjét a Közel-Keleten?
G.B. Shaw drámájának főszereplője Sir Colenso Ridgeon, a híres orvos új, hatékony gyógyszert talál egy halálos, ragályos betegségre, de csak egy adag áll belőle a rendelkezésére. Választania kell, hogy két beteg közül kit gyógyít meg: egy tehetséges, de erkölcstelen művészt, vagy egy szegény és tisztességes orvoskollégát. Dönteni kell élet és halál között, ez a dilemma lényege. Ugyanaz, mint most Iránban, ahol megbízható értesülések szerint több mint húszezer, túlnyomó többségben fiatal tüntetőt mészároltatott le az ajatollahok rezsimje.
Trumpnak, ha rászánja magát a csapásokra, mindenekelőtt a nemzetközi közvélemény reagálásával kell számolnia. Ugyanakkor távolról sem lehet biztos abban, hogy olyan folyamatot segít győzelemre, amely megdönti az Iránban 1979 januárja óta regnáló, síita vallási alapokra épülő terroruralmat. Ez az óriási, közel kilencvenmilliós, különféle nemzetiségek által lakott ország nem Venezuela, amelynek kábítószercsempész és mellesleg kiterjedt terrorista kapcsolatokkal rendelkező vezetőjét egy csapásra el lehetett távolítani. Ennek az amerikai szempontból sikeres akciónak a kockázata nem összehasonlítható egy Irán elleni támadáséval. Ha a kommandósok kudarcot vallanak Caracasban, a haladó világ bizonyára felháborodik, de ettől még Latin-Amerika nem borult volna lángba.
Valószínűtlen, hogy a venezuelai forgatókönyv megismétlésére készülne Washington Iránban.
Az Arab-tengerre felvonuló ármádia nyilvánvalóan jelentős pszichológiai nyomást gyakorolt az iráni Iszlám Köztársaság vezetésére, ami ahhoz elegendő volt, hogy elhalasszák több mint nyolcszáz letartóztatott tüntető nyilvános, elrettentő kivégzését. A nyolcvanhét éves, fanatikus főparancsnok, Ali Homeini (Ali Hámenei) félti az életét, a föld alá rejtőzött, hasonló képzettségű fia és kijelölt utóda dirigál Teheránban. De az amerikai flottafelvonulás sokkja, ugyanúgy, mint a tovább szigorított gazdasági szankciók hatása, bizonyos idő után enyhül. Trump elnöknek el kell döntenie, felhasználja-e a rendelkezésére álló páratlanul hatalmas erőt például az iráni Forradalmi Gárda (IRCG, Pasdaran) és a tüntetők legyilkolásáért szintén felelős Baszidzs paramilitáris milicia ellen.
Számolni kell azzal, hogy bármilyen Irán elleni amerikai katonai akció iráni megtorlást vált ki az Arab- (Perzsa-) öböl menti amerikai katonai támaszpontok ellen, továbbá a Forradalmi Gárda rakéták tömegeit indítja el Izrael ellen, még akkor is, ha a zsidó állam most nem vesz részt semmilyen támadásban. Irán eddig háromszor támadta rakétákkal Izraelt az Igaz Ígéret I, II és III kampány keretében, először 2024 áprilisában, azután, hogy izraeli repülőgépek lebombázták Irán damaszkuszi konzulátusát és megölték az IRCG magasrangú tisztjeit; ez év októberében, bosszúból Iszmail Hanije Hamász- és Haszan Naszrallah Hezbollah-vezér megölése miatt; végül 2025 júniusában, amikor izraeli és amerikai repülőgépek lebombázták Irán nukleáris létesítményeit. (Utóbbi esetben a katari amerikai támaszpontot is iráni támadás érte, de az nem járt áldozatokkal.)
Mit lép most Trump mint a hadsereg főparancsnoka? Szakértői és szövetségesei feltehetőleg azt tanácsolják neki, semmiképp se támadjon először. Pedig az internetet világszerte bejárta az a fotó, amely feltehetőleg Iránban készült, és egy, a rendszerrel szembenálló tüntető által falra festett feliratot ábrázolt: „President Trump, please, help us!” Ugyanakkor a Pentagon stratégiái minden bizonnyal számításba veszik, hogy a Homeini mellett felsorakozó politikusok „pánik üzemmódban” működnek. Legalább három hete leállították a belföldi internet szolgáltatást, hogy ne kerüljenek nyilvánosságra képek és filmek a rendszer ellen tüntetők tömeges legyilkolásáról. A radikális vizuális cenzúra teljes elsötétítéssel járt, ami nemcsak a tüntetőkkel szimpatizáló külföldi közvéleményt „vakította meg”, de a kormányt, illetve az IRCG amúgy is hisztériára hajlamos, fanatikus tábornokait is.
Ilyen viszonyok között a kibernetikai hadviselés amerikai specialistái között valószínűleg felmerül a kérdés: hogyan lehet szimulálni egy amerikai (vagy izraeli) támadást az iráni vezetés ellen, amely ugyanazt a reakciót váltja ki, mint az 2024-es évben kétszer is, majd 2025 nyarán? Miért ne követné a három „Igaz ígéretet” egy negyedik is, amelyre hivatkozva, az iráni rakéták támadásait viszonozva el lehet indítani az amerikai ellenakciót?
Persze, ha így alakulnak az események, még mindig nem biztos, hogy az amerikai és izraeli védelmi rendszerek képesek még a levegőben megsemmisíteni az összes iráni rakétát, nem beszélve arról, hogy ajatollahok rezsimje célba veheti az Amerika szövetségeseinek számító arab országokat is, ami már előfordult, megkezdheti a Hormuzi szoros elaknásítását, stb.
A pontos eredmény nem számítható ki előre, a következmények beláthatatlanok.
G. B. Shaw orvos főszereplője sem mérte fel, mit ér el azzal, hogy az ellenszenves festőt hagyja meghalni azok után, hogy beleszeretett a feleségébe. Trump, aki Amerika elsöprő katonai erejére alapozva próbálja meg orvosolni a világpolitika fertőző gócait, nem kutatóorvos, hanem sebész, akinek háromszor is meg kell fontolnia, mibe vág bele.
