A múltam sem örök, az is változik – énekli Arp Schiffer exnyomozó és cowboy, mi több, szibériai cowboy Csabai László Szindbád-sorozatának legújabb, immár ötödik kötetének záró részében. Ha valaki ismeri a regényes történetekben élő, 1901-ben született Schiffer Árpádot, alias Szindbádot, a nyomozót, akkor az új könyvet egy retrospektív szövegként forgatja majd, én így voltam és ekképp vagyok nagyon elégedett.
Ezzel együtt fontos megemlíteni, hogy a Szindbád Amerikában azok számára is szépirodalmi csemege lehet, akik először találkoznak a nyíregyházi (majdnem Nyárligetet írtam, ezen a néven szerepel a helyszín, fiktív, de beazonosítható módon egy kelet-magyarországi város a Szindbád-regényekben) író krimihősével. A sorozat 2010-ben indult a Szindbád, a detektív című, a Horthy-rendszerben játszódó regénnyel, ezt követte a 2013-as Szindbád Szibériában – kitalálható a helyszín mellett, hogy Sztálin idején. A 2017-ben megjelent Szindbád, a forradalmár a Rákosi-korszakban és a forradalom idején játszódik, míg az eddigi utolsó könyv, az Inspektor Szindbád az ’56-os menekültként az NSZK-ban élő és elismert főfelügyelő nyomozásainak történetét adja. Így jutunk el a sorozat legújabb kötetében Amerikába, egészen pontosan a 70-es években is még kellően vad nyugatra. Ezúttal az amerikai élet sajátosságaival, kivált az indiánok kultúrájával kapcsolatos, valamint az emigrációhoz és identitáshoz kapcsolódó kérdéseket teszi fel Csabai, és ad rá mívesen, finom leírásokban és pergő párbeszédekben megírt elgondolkodtató válaszokat. A cselekmény ezúttal is fontos – egy marhaterelés köré épül, amely Pipestone-ba vezet, egy szent helyre, amely az indián kultúrában fontos szerepet játszik –, de sokkal fontosabb mindaz, amiből a cselekmény kinő, amivel a cselekmény összetartozik.
Ha minden kérésre igent mondok, elhatalmasodik rajtam a detektívösztön, és soha többé nem lesz nyugtom önmagamtól – ezt állítja önmagáról, ebben foglalja össze nyomozói hitvallását Schiffer, de nyugodtan olvashatjuk ezt Csabai karakteralkotói ars poeticájaként is. A Szindbád-regények egy különleges detektívfigurát, Szindbádot állítják középpontba, de mintha épp azért tennék ezt, hogy miközben a hős bűnügyeket old meg, rajta keresztül az egyén sorsát és szabadságlehetőségeit is vizsgálhassuk egy adott történelmi és társadalmi környezetben. A Szindbád Amerikában, mint a korábbi kötetek is szinte mind műfajilag klasszikus detektívregényként, de javarészt akár detektívregény-paródiaként is értelmezhetők, mert Csabai László (elsősorban a pszichokrimi eszközeivel) mélyebb emberi és társadalmi kérdéseket boncolgat. Minden szereplőnek van valamilyen titka, takargatnivalója, és ez alól maga Szindbád sem kivétel. A főhős regényes élete a komplett magyar huszadik századot hordja magában és magán, és ez akkor is így van, ha nagy részük nem is Magyarországon játszódik. Beszédes, hogy még a hetvenes évek Amerikájában élő két magyar újságíró (akik ráadásul rokonságban is állnak) állandó vádja is az egymás felé, hogy kommunista, illetve nyilasbarát. A cselekmény és a karakterek közötti dinamika tulajdonképpen ebben a történelmi keretben válik igazán nagy ívűvé, erőteljessé, Csabai könyve tehát nem csupán izgalmas krimi, hanem mély társadalmi és pszichológiai rétegeket is feltáró mű, amely a történelmi kontextus és az egyéni sors összefonódását vizsgálja. A regény kitér az indiánok és fehérek közötti konfliktusokra is, amelyek az amerikai történelem és társadalom egyik mélyen gyökerező problémáját tükrözik, egyszersmind a kisebbségek helyzetének és a társadalmi igazságtalanságok kérdését is felveti. Mindehhez jön a kulturális idegenség témája, az emigráns magyarok és a befogadóország viszonyának vázlatos, ennek ellenére erőteljes ábrázolása, a másikhoz, a másik nép(ek)hez való viszony kérdése, amely a bevándorlók és a befogadótársadalom közötti interakciók ban jelenik meg.
A Szindbád Amerikában társadalmi és kulturális szempontból olyan mű, amely a bevándorlás, identitás, kisebbségi lét és kulturális konfliktusok komplex hálóját tárja fel, miközben az egyéni és közösségi identitás kérdéseit is mélyrehatóan vizsgálja, azaz: az idősödő nyomozó történetén keresztül a regényben ráadásul nem csupán történelmi traumák és a politikai változások feldolgozását végzi a szerző. A múlt feldolgozásának kényszere, a lojalitás és bizalmatlanság kettőssége, valamint a szabadság és felelősség kérdése, mely a történelmi környezetből fakad, a főhős életének elmeséléshez is fogódzót ad. Csabai, aki novellistaként is ismert mestere az ilyen típusú szövegeknek – elég csak a Száraz évszak címmel 2012-ben, tehát már a Szindbád-kötetek idején megjelent duovellákat (páros novellákat) közlő kötetre gondolni –, pontosan illeszti-helyezi átlagos szereplőit különleges helyzetekbe, és vizsgálja-vizsgáltatja őket eközben. Szindbádja talán éppen ezért is lesz ismerős, mi több, szimpatikus, amikor nem csupán egy bűnügy megoldására törekszik, hanem arra is, hogy saját sorsát (és benne erkölcsi álláspontját, álláspontjait) a történelmi körülmények között értelmezze, ami nyilvánvalóan gyakran vezet belső konfl iktusokhoz és kellően nehéz döntésekhez.
Mondhatnánk, hogy persze, hát diktatúrák elnyomása, népek, társadalmi osztályok és egyének harca súlyos társadalmi és egyéni történelmi keretek. Mondhatjuk, de ez a valóság, ez volt és ez maradt mára is. A történelmi háttér nemcsak külső környezetként, hanem a főhős belső világának és döntéseinek meghatározó tényezőjeként jelenik meg a regényben, nem véletlen, hogy az amerikai történetben sok-sok visszatekintés olvasható a szibériai időkre, ahogy az sem, hogy a szövegben időről időre feltűnnek, mintegy betétként az egyik szereplő, Álomlátó-Dickin son, a wakota-sziú származású cowboy álmai. A természet (és az ősi szellemek) az álmokon keresztül közvetített üzenetei nem mozdítják el a szöveget a fantasy világa felé, meglepő módon inkább a reáliákat erősítik, különösen az a szentencia, melynek értelmét tulajdonképpen az egész regény próbálja kibontani. „A hegy kisebb, mint amekkorának látszik, de nagyobb, mint amekkorában látszik!” – ez az álom figyelmeztetésként és útmutatásként szolgál a különböző kihívásokkal kapcsolatban, ami tulajdonképpen az élet, és amit Csabai nyomozója a bűn és bűnhődés fogalmai mentén tud legtisztábban értelmezni. Ezeket a fogalmakat folyamatosan vizsgálat alatt kell tartani, a regényben tehát ezt teszi (most éppen) Arp Schiffer, (most éppen) cowboyként és exnyomozóként, (most éppen) az amerikai vadnyugaton. Egy olyan világban, ahol már megint nem fekete és fehér, megy a bűn után, üldözve és vizsgálva azt. Schiffer-Szindbád messze nem tökéletes hős, hanem a valóságban benne álló (és lovagló) figura, aki néha kénytelen erkölcsileg megkérdőjelezhető döntéseket hozni, kényszerből, a túlélés érdekében kompromisszumokat kötni. Ám ami mégis tisztán tartja őt, az az, hogy minderről mindvégig tud. Maga a regény sem ítélkezik, sokkal inkább – közelre hajolva – bemutatja, hogy az erkölcsi döntések a körülmények és a személyes tapasztalatok függvényében változnak ugyan, és bár az emberi karakterek, akik a történetben megjelennek, a jó és a rossz árnyalatait egyaránt hordozzák magukban, mindeközben a rossz (és így a jó is!): létezik. Mi pedig mindenestül túl is és innen is vagyunk ezen a rosszon és jón, a regény olvastán szívesen hiszem el ezt Csabainak. Persze, hogy még meggyőzőbb legyen, nem volna rossz (sőt, egyenesen jó volna!) ha lenne még Szindbádnak pár kötetnyi nyomoznivalója, akár épp a jelenkorban, idehaza.
Csabai László: Szindbád Amerikában. Magvető, 2025. 6999 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2025/22. számában jelent meg május 30-án.
