Világszerte komoly nehézségekkel küzd a borágazat: a fogyasztás visszaesése miatt jelentős túltermelés alakult ki, miközben a szőlőtermesztést – az italipar más ágaival ellentétben – nem lehet egyik évről a másikra leállítani – figyelmeztet oldalán Jancis Robinson a világ egyik legtekintélyesebb borszakírója. Ausztráliában a termelők közel kétszer annyi bort tárolnak, mint amennyit reálisan értékesíteni tudnának, és az idei évben is sok helyen előfordulhat, hogy a szőlőt leszüretelni sem éri meg. A felvásárlási szerződések tömeges felmondása miatt jelentős mennyiségű termés maradhat a tőkén.
Hasonló gondokkal küzdenek Európa hagyományos borvidékei is. Franciaországban Bordeaux és a déli Rhône borai egyes esetekben két euró alatti áron jelennek meg a boltokban, miközben egyes országokban állami kompenzációval ösztönzik a szőlőkivágást. A válság Új-Zélandot és Dél-Amerika több bortermelő országát is elérte, Argentínában és Chilében szintén jelentős készletek halmozódtak fel.
A helyzetet súlyosbítja, hogy a globális borpiacot meghatározó nagyvállalatok sem tudják felszívni a felesleget. Az ausztrál boripart domináló cégek – amelyek korábban az export révén ellensúlyozták a belső problémákat – az Egyesült Államok és Kína piacainak gyengélkedése miatt visszafogták vásárlásaikat. Eközben a kiskereskedelem több országban erősen koncentrált, ami tovább szűkíti a termelők mozgásterét.
A borfogyasztási szokások is átalakulóban vannak. A korábban sikert hozó, testes vörösborok – különösen a meleg klímáról származó fajták – iránt csökken a kereslet, miközben a fogyasztók egyre inkább a könnyedebb fehér- és rozéborokat keresik. Több bortermelő térségben ezért megindult az átállás ezekre a stílusokra, ám szakmai szervezetek már most attól tartanak, hogy az alkalmazkodás túl gyors, és újabb túlkínálatot eredményezhet.
Meglepő módon a válság nem elsősorban a legolcsóbb borokat sújtja. Olaszországi és spanyolországi adatok szerint jelenleg éppen az alacsony árú, nagy tételben értékesített – sokszor literenként egy eurónál is olcsóbb – borok tartják magukat a legjobban, miközben a középkategóriás és prémiumtételek eladásai visszaesnek. Spanyolországban például a nagy mennyiségben készített, ömlesztve piacra dobott borairól ismert Castilla–La Mancha az egyik kevés régió, ahol növekedni tudott az export, miközben a neves borvidékek – köztük Rioja – jelentős visszaesést könyveltek el.
A borágazat gondjait tovább mélyíti a klímaváltozás. Az egyre gyakoribb hőhullámok, fagyok, áradások, jégesők és erdőtüzek kiszámíthatatlanná teszik az évjáratokat, ami nemcsak a termés mennyiségét, hanem a minőséget is befolyásolja. Mindez arra utal, hogy a globális borpiac nem átmeneti megtorpanással, hanem hosszabb távú, szerkezeti válsággal néz szembe, amelyhez a termelőknek és a fogyasztóknak egyaránt alkalmazkodniuk kell.
