Valószínűtlen történet zárult le január 22-én, a magyar kultúra napján – hogy egy másik, hasonlóan felemelő kezdődjön el: átadták az Esterházy Péter egykori otthonában kialakított alkotóházat. A kultúrtörténeti szempontból felbecsülhetetlen értékű, rómaifürdői ház három író kitartó munkájának, a III. kerület segítségének, illetve a rengeteg civil és céges felajánlásnak köszönhetően születhetett újjá, és őrizheti majd Esterházy Péter emlékét a világ minden tájáról oda érkező írók és fordítók munkájában.
– El vagyok képedve, nem értem, hogy történhetett meg, hogy összefogott egy rakás vállalat és vállalkozó, és egy palotaszerű építményt csináltak a nagyon elhanyagolt házból. Én a rám jellemző improvizatív stílusban csak arra gondoltam, hogy egy kicsit ki kéne festeni, megigazítani a tetőt igazgatni, és aztán majd lesz, ahogy lesz – mondta az ünnepélyes átadón Vámos Miklós, az alkotóház ügyét felkaroló Magyar Irodalom Barátai Alapítvány elnöke. – Attól, hogy valaki nem szállt el, még lehetnek szárnyai – fogalmazott az író.
Vámos Miklós elárulta, az alkotóház a magyar irodalom külföldi fordítóit látja majd vendégül, egyszerre ketten élvezhetik a villa kényelmét. Az épület belső és külső terei pedig a jövőben kulturális eseményeknek adhatnak majd otthont. A fenntartásról a III. kerületi Önkormányzat és az alapítvány gondoskodik, számos önkéntes (és ingyenes) felajánlóval együtt: a vendégek reggelijét például egy közeli pékség biztosítja majd, az ebédet pedig az önkormányzat konyhája készíti.
– Az Esterházy-villa megnyitása egyszerre tiszteletadás a magyar kultúra múltja előtt, és felelős döntés annak jövője érdekében – meggyőződésem, hogy az itt születő irodalmi alkotások hidat képeznek múlt, jelen és jövő között. A ház megnyitásával az ország kulturális és szellemi életének legfontosabb alappillérét, a magyar irodalmat kívánjuk támogatni – mondta az eseményen Kiss László, Óbuda-Békásmegyer polgármestere, aki kiemelte, Magyarországon ritka, hogy a politikai törésvonalaktól függetlenül együtt tudnak dolgozni a felek, ám az alkotóház felújítása esetében minden lehetséges ellentétet felülírt a közös cél.
Az átadón az épület felújításának terveit (pro bono) elkészítő Szabó Levente Ybl-díjas építész, a Hetedik Műterem Kft. és a BME Középülettervezési Tanszék vezetője is beszédet mondott. Hangsúlyozta, a villa építészeti értéke nem jelentős, Esterházy Péter munkássága miatt mégis ez az egyik legfontosabb hely Magyarországon. – E jelentőség érzékelhetőségének kulcsa pedig abban állt, hogy sikerül-e a lehető legteljesebb mértékben az – adott esetben nem különösebben értékes – eredetihez közelítő részletmegoldásokkal újítani meg Esterházy Péter egykori otthonát – fogalmazott.
És hogy mire utalt Kiss László, amikor törésvonalakról beszélt? Szerencsére nem a felújított villára, hanem egyebek mellett a miniszterelnök jó barátja, Garancsi István többségi tulajdonában lévő Market Építő Zrt. részvételére. A NER egyik legfontosabb építőipari vállalkozása végezte ugyanis a rekonstrukció oroszlánrészét. Az átadón Scheer Sándor, a cég vezérigazgatója elmondta, hogy a lokálpatrióta szellem (a Market székhelye is a III. kerületben van) mellett az Esterházy Péter iránti tisztelet motiválta őket a munkára. – Amikor értesültem a ház sorsáról, egyértelmű volt, hogy szakmai tudásunkkal az ügy mögé állunk. Büszke vagyok rá, hogy példátlan összefogást sikerült megvalósítanunk, és így méltó környezetet teremthettünk Esterházy Péter örökségének – mondta Scheer Sándor, aki felidézte a munka kezdeteit is. Elárulta, Vámos Miklós szavainak köszönhetően eleinte azt gondolta, valóban csak festeni kell, ám ahogy elindult a felújítás, egyre mélyebbre húzta őket az örvény, végül nagyjából 120 millió forintot emésztett fel a rekonstrukció.
A rekonstrukció során kicserélték a tetőt, megújították a homlokzatot, újraszigetelték az épületet, felújították az épület eredeti állapotát őrző nyílászárókat. A villa korszerű gépészetet és fűtési rendszert kapott, és a teljes elektromos hálózatot is megújították. A belső esztétikai munkálatokon kívül a kertrendezést is elvégezték, és a teraszt is kicserélték. Az újjászületett épület bejáratához emléktábla került, az író egykori dolgozószobájából pedig emlékszobát alakítottak ki, amelyet a személyes tárgyaival rendeznek majd be.
A villa kálváriája két éve kezdődött. 2024 márciusában derült ki, hogy a család hat és fél évtized után eladja a házat, amelyben Esterházy Péter alkotta meg életműve jelentős részét. Az Emőd utcai épületben az író 2016. július 16-i halálát követően a gyermekei laktak, de akkor már évek óta üresen állt. Korábban többször felmerült, hogy az egyre rosszabb állapotú villából alkotóházat kellene csinálni, gyakorlati lépést azonban senki sem tett. Egészen addig, míg a ház fel nem bukkant az ingatlanpiacon, akkor az értelmiség egy része elkezdte kongatni a vészharangot. Dragomán György a Facebookon Thomas Mann Los Angeles-i villáját hozta fel példaként, amelynek érdekében „a teljes német kulturális és politikai élet összefogott, és a villa mára alkotóház”.
– Makacs típus vagyok, olyan, mint egy buldog, ha megfogok valamit, azt nem eresztem, amíg el nem érem, amit akarok – mondta a Budai Hangnak Vámos Miklós 2024 júniusában. Az író elárulta, az alkotóház megvalósításának legfőbb motivációja számára Esterházy Péter személye volt. – Nem állítom, hogy barátok voltunk, de jó volt a viszonyunk, többször jártam a házában, beszélgettünk, a kertben is. Péter nyolc éve meghalt, a családja egy ideje kiköltözött az épületből, amely azóta üresen áll. Amikor megjelent a hirdetés, és kiderült, hogy eladó a villa, sejtettem, hogy aki megveszi, az inkább a telket akarja, nem az épületet, vagyis rögtön le fogja bontani, és felhúz a helyére egy minimum négylakásos társasházat – idézte fel Vámos Miklós.
– A dolog eleinte reménytelennek tűnt, de ahogy egyre többet beszélgettünk róla, és egyre többen lettünk, azt éreztük, hogy mégis megvalósulhat ez az álom – mondta Dragomán György író két hónappal később, a rómaifürdői ház kertjében, ahol bejelentették: egy akkor még bejegyzés alatt álló alapítvány a III. kerülettel együttműködésben megvalósítja az alkotóházat. Vámos Miklós pedig ekként idézte fel a folyamat indulását a már idézett interjúnkban: „Felkerestük a kerület vezetését, átbeszéltük a lehetőségeket, és arra jutottunk, hogy ha az önkormányzat megvásárolja a villát, akkor mi létrehozunk egy alapítványt, amely alkotóházként működteti azt. Ebben meg is egyeztünk, majd elindítottuk a hosszadalmas jogi folyamatot, egy alapítvány bejegyzése nem megy egyik pillanatról a másikra. Hárman vagyunk alapítók: Dragomán György, Daniel Kehlmann és én. Daniel ismerte és becsülte Esterházy Pétert, és szoros kapcsolatban van Gyurival, így amikor ő felhívta, hogy benne lenne-e, azonnal igent mondott. Az intézmény neve a Magyar Irodalom Barátainak Alkotóháza lesz.”
Daniel Kehlmannt is megkérdeztük a részvételéről. – Nagyon szerettem és a mai napig szeretem Esterházy Pétert, nagyszerű barát volt, és csodálatos ember, aki óriási hatást gyakorolt az irodalomra, és ezekben a különös, komor időkben a munkássága talán még fontosabb, mint korábban. Amikor Dragomán György barátom megkérdezte, hogy nem segítenék-e nekik, egyből igent mondtam. Szeretem a magyar irodalmat, követem az itteni politikai eseményeket, látom, hogy milyen szörnyű a helyzet, különösen a kultúrában, úgy éreztem, hogy ha szükségük van rám, akkor muszáj segítenem – mondta a német–osztrák író a 2024 szeptemberében készített interjúnkban.
Ötlettől a megvalósításig hosszú és göröngyös út vezetett. Eredetileg tavaly októberben adták volna át az alkotóházat, ám az épület felújítása tovább tartott a tervezettnél. Ez nem a segítség hiányán múlt: a program megvalósítására elindított önkéntes-toborzás olyannyira jól sikerült, hogy tavaly nyár végéig háromszázan jelentkeztek, hogy segítsenek akár a felújításban, akár abban, hogy ételt, italt, kertgondozást – egy szóval bármit – biztosítanak már akkor, vagy a későbbiekben – mondta el korábban a Budai Hangnak Vámos Miklós, aki azt is elárulta, hogy az alkotóházba olyan írók, műfordítók jelentkezését várják, akiknek épp megjelenik magyarul valamilyen műve, vagy akik magyar szerzők műveit ültetik át más nyelvekre.
Az Emőd utcai ház az Esterházy család elmúlt hat és fél évtizedének meghatározó helyszíne, amely irodalomtörténeti szempontból is jelentős: Esterházy Péter e helyütt alkotta meg életművét. Az író 1950-ben született, a családot egy évvel később a Heves megyei Hortra telepítették ki, csak 1957-ben térhettek vissza Budapestre, akkor költöztek a rómaifürdői utcába. Esterházy Péter ott nőtt fel, majd később családjával oda költözött vissza, és élt a házban haláláig. Otthona számos alkalommal bukkan fel a műveiben.
„A ház legképtelenebb, minden józan várakozásnak, logikus fantáziának ellentmondó középső része toronyszerűen magasodott, itt a dolgozószobám is, amit alig említenék, olyan zavarón metaforikus, költő a toronyban, és ha még hozzáteszem, hogy e torony Pannónia szélén, a nagy római birodalom hajdani határán fekszik, sőt ahogy ezt már a futballos könyvben is emlegettem, egy HÉV-megállóval túl, akkor ki se lehetne a mondatot bogozni a jelképek hínárjából, maradna csupán az »én lenni már egy megállónyi barbár« csöndes gőgje” – írta Semmi művészet című könyvében Esterházy Péter.
Ugyanabban a kötetben folytathatjuk a ház bejárását: „Vaskosságában olyan a torony, akárha a tizenhatodik században építtette volna egy kreatív lelkületű rablólovag, aki belefáradt a rosszaság folyamatos, iparszerű gyakorlásába, nem hitte volna, hogy az évek során ez majd így elcsigázza, régies marconaság ülte meg a tornyot, egyszerre mutatkozott nyugodtnak és harciasnak, óvatosan férfiasnak nevezném.” És a harciasság tetőn is szinte kézzel fogható: „A kör alakú dolgozószobámból vaslépcső vezetett föl a lapos tetőre, amelyet nehézkes habarccsal durván végigfröcskölt mellvéd fogott körbe, ami által a torony ténylegesen bástyaformát öltött, az ember azonnal a lőréseket kereste, és gondterhelten a tarackágyúk ideálisnak vélt elhelyezéséről szőtt terveket. Mindig gondterhelten, mindig tarack.”
Ez a cikk a Magyar Hang 2026/04. számában, a Budai Hang mellékletben megjelent írás bővített változata.
