Vidnyánszky Attila megint megsértődött

Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház vezérigazgatója (Fotó: MTI/Purger Tamás)

Megsértődött a Nemzeti Színház igazgatója. Vagy én sértődtem meg? Voltaképpen mindegy. Mert bár egy mezei újságíró és egy közpénz milliárdokból eltartott állami intézmény vezetőjének affekciója között van különbség (utóbbi sértődése végső soron közügy), a lényeg mégsem az érzékenység, hanem az „ország első számú színházának” transzparens működése. E tekintetben pedig lenne még teendője a most morális bunkósbotot lóbáló Vidnyánszky Attilának.

Banálisan indult az ügy. Megírtuk, hogy a Nemzeti Színház törölte egy decemberi bemutatóját: az Eugène Ionesco román–francia drámaíró A király halódik című darabjából készült produkció bemutatóját betegségre hivatkozva halasztották el, és azóta sem tűzték műsorra. Úgy értesültünk, hogy egy különös eset indokolta a törlést: Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatójának vendégrendezése túlságosan hasonlított egy, a kolozsvári intézményben 2012-ben bemutatott előadáshoz. Akkor Silviu Purcarete vitte színpadra Ionesco művét, és Tompa ebből merített az elfogadhatónál többet, így a Nemzeti, a botrányt elkerülendő, inkább elállt a bemutatótól. Megkérdeztük az ügyről a színházat, a válaszukban az esetleges skandalum nem szerepelt, álláspontjuk szerint „a rendező hosszú ideje tartó és elhúzódó betegsége miatt” maradt el a premier.

Miután a cikk megjelent nyomtatásban, érkezett a hír: A király halódik mégis színpadra kerül, méghozzá Kolozsváron. Vagyis Tompa Gábor egyszerűen hazavitte az általa vezetett intézménybe a Budapesten törölt előadást. Az új fejleményekről megkérdeztük a Nemzetit, ahonnan postafordultával érkezett a morális tasli.

Buzgó érdeklődés

– Érdemes felidézni, hogy a magyar színházi életet az elmúlt időszakban súlyos tragédia rázta meg, egy fiatal művész elvesztéséről van szó. Akkor sem Ön, sem mások nem mutattak hasonló „buzgó” érdeklődést a felelősök felkutatása vagy a körülmények tisztázása iránt – indította levelét az intézmény, és bár nem nevezi meg, a fiatal művész elvesztése vélhetően Koós Boglárka tragédiájára utal. Azon túl, hogy az esetről számos feltáró újságcikk született, vagyis a „buzgó érdeklődés” hiánya értelmezhetetlen bírálat, vajon mi indokolja, hogy egy különös módon elmaradt előadás apropóján azonnal egy megrázó halálesettel vágjon vissza a Nemzeti?