Átrajzolt körzethatárok, évek óta húzódó ígérgetések, változó közhangulat. A Budapest 15. számú választókerületben megremegni látszik a fideszes bástya.
Nincs az a csikorgóan fagyos hideg, ami elriasztaná a rákoskeresztúriakat a hétvégi piactól. A részben nyitott, szabadtéri pultokon a friss zöldséget, gyümölcsöt, termelői mézet érdemes beszerezni, a szemközti vásárcsarnokba inkább jófajta húsárúért járnak a helyiek. A piac környéke is kis boltokkal van tele, a reggeli nyüzsgés minden szombaton garantált. Mosolygós, hatvanas hölgyet szólítok meg. – Mi Dunai Mónikában bízunk! – szögezi le készségesen. Elismeri, nem követi aktívan a politikát, de alapvetően elégedett, hallotta például, nemrég szerzett a fideszes képviselő pénzt a Gózon Gyula Kamaraszínház felújítására. – Én ugyan nem járok oda, de szerintem fontos, hogy legyen helye a kultúrának. A sport- és rendezvényközpontot is néhány éve adták át. Szép lett, korszerű, a fiatalok örülhetnek, hogy ilyen helyen sportolhatnak – teszi hozzá. A Tiszáról van véleménye, de inkább nem beszélne róla: – Még valami csúnyát találnék mondani – jegyzi meg egy félmosollyal. – Nézze, nekem fontos, hogy a fiatalok boldogulhassanak, ne vigyék őket háborúba. Panaszkodnak itt néhányan SZTK-ra meg közlekedésre, én meg azt mondom, ha béke van, akkor minden van. A másik, hogy Keresztúr ne legyen migránstanya. Dunai Mónika a múltkori fórumon megígérte, saját testével fog minket megvédeni a migránsoktól – és ezzel lezárva a beszélgetést indul egyenesen a piac melletti kínai boltba.
Cikkünk elkészítéséhez igyekeztünk a helyben induló nagyobb pártok képviselőit megkérdezni. A fideszes Dunai Mónikát több alkalommal kerestük – sikertelenül. A Facebookon meglehetősen aktív képviselő bejegyzéseiben kizárólag a Fidesz központi üzenetei szerepelnek: „A háború közvetlen veszélyt jelent minden településre” – írta ki a minap. „Kiszámoltuk, az ukrán elnök 1,3 millió forintot követel minden magyar családtól!!!” Bár egy bejegyzésében azt írja: „mi nem riogatunk a háborúval! Mindenkinek a szemébe nézve mondom: a veszély valós!” – több helyivel beszélgetve azt hallottuk: kevesek tudnának a valóságban is a szemébe nézni, ritkán tűnik fel ugyanis a kerületben. Sokan úgy tudják, évekkel ezelőtt elköltözött Rákosmentéről.