Vagy regényt írjunk, vagy paszulyt öntözzünk!

A jó evés meg ivás, no meg a szeretés az egyetlen helyes protestálás az elmúlással szemben, gondolta vihederes sóhajjal balatonfüredi teraszán válogatott rózsabokrai fűszeres illatától, hát még a jóllakottságtól s a csopaki bortól kellemes bódultan született Ásvai Jókay Móric, kit Petőfi meg a népi radikalizmus Jókai Mórrá szikárított; nevében legalább. Mert szikár egyébiránt sosem lett igazán a nemzet mesemondója, habár erkölcsi traktátusaival s folytonos feddéseivel éppen leendő arája, Laborfalvi Róza örvén Petőfi eleget bosszantotta, ki akkoriban lakótársa volt az Életképek még ifjú (s főképpen Laborfalvi mellett süldő) szerkesztőjének. Nyolc esztendő az asszony javára, ki ráadásul úgy asszony, hogy feleség meg nem; Lendvay Mártontól törvényen kívül született leánya, Benke Róza is a hozomány. Skandalum! S hogy Petőfit, ki már maga bevallása szerint bujább nézéseit is gyűrűadással óhajtotta jóvátenni, a barátságot és lelki üdvöt egyszerre óvni próbálva mennyire megbotránkoztathatta e szentségtelen szerelem, gondolható! Talán az erős legendát is szimatolta, s mint gyakorlott mitologizáló, akár irigyelhette is: a Bánk bán Gertudisát alakító tragika éppen negyvennyolc március idusán, a színpadon szalagozta fel kokárdával s Ámor övével barátját. A versekből magának szobrot faragó Sándor lelke mélyén akár a szerepféltés malíciája is fortyoghatott. Ha így, ha nem így, még Jókaynét, a féltésben rokon édesanyát s Mór nővérét, Esztert is levelekkel kezdi ostromolni, melyekben árulkodik a fiú-testvér eltévelyedéséről, s kéri mihamarabbi közbelépésüket.

Kudarcra ítélt: a Svábhegyig szimatoló özvegy édesanya szigora elől egy másik asszony móresébe menekül az ifjú: még az év augusztusában megesküsznek (enyhülést anya és meny között utóbbi állhatatos odaadása mellett csirkekopasztási tudománya szerzett évek múltán). Sírig tartó hűséget, de mivel a sírig még túl sok van hátra, időnkénti esküszegésekben legalábbis Mór gyakorta jeleskedik. Az asszony mindről tudomást szerez, hogy aztán a dolog vélt súlya és a csábító személye alapján hol szemérmes félrenézéssel, hol hangos perpatvarral biztassa férjét istenesebb életre. Mert nem kétséges, a férj gyermek is, s legkevésbé a nyolc esztendő miatt, amelyet aztán második feleségén kamatostul hajt be (Nagy Bella bő félszáz évvel lesz fiatalabb nála). Inkább a gyámolítás vágyása és a tőle való futosás izgalma okán, amit, úgy fest, életen át nehezen engedett. Még írásaiban is: Tímea és Noémi, az itthon és az otthon egyveleges dichotómiája a legrealistább pillanatokban is eredeti romantikust mutat – hogy többet ne mondjunk, akár a senki szigeti szerelmes alakjául modellt álló gyámleány, a fiatalon elhunyt Lukanics Ottilia fölemlegetésével.