„Itt forradalom lenne, ha csak úgy odaadnánk a négy megyét az oroszoknak”

Katonasírok az ungvári temetőben 2025 utolsó hetén (Fotó: Magyar Hang/Majláth Ronald)

Amióta a drónokat kettős rendeltetésűnek nyilvánították, ilyen eszközöket már nem szállítunk Ukrajnába – mondja Oláh Mihály, a Kárpátaljai Sárkányellátó Alapítvány egyik alapítója és szervezője, akivel most csak egy töltőállomást viszünk Ungvárra. Pedig a magyarországi kereskedelmi forgalomban is kapható éjjellátó és hőkamerás drónok rengeteg emberéletet mentettek meg a fronton. A sárkányellátók kezdetben azoknak a kárpátaljai alakulatoknak gyűjtöttek, amelyekben magyarok harcoltak a fronton, azonban a kezdeményezés olyannyira sikeres lett, hogy más egységek is jelezték, fontos lenne a védelmükhöz a magyar segítség. Miután a fronton harcoló katonák rendre dokumentálták, sőt meg is osztották a Sárkányellátótól kapott eszközeikkel aratott sikereiket, a kezdeményezés országszerte ismertté vált egész Ukrajnában. Amióta azonban a magyar fél kettős felhasználásúnak tekinti ezeket az eszközöket, Mihályék a töltőállomások biztosítását tekintik a fő profiljuknak. Ezek az eszközök rendkívül hasznosak a frontvonal minden részén, hiszen a drónoktól kezdve a kommunikációs eszközökön át gyakorlatilag mindent fel lehet tölteni velük. A pacifista elkötelezettségű támogatók pedig óvodákat, iskolákat és könyvtárakat támogathatnak a kezdeményezés révén – meséli Mihály, akivel most nagy szerencsénk van a határon. Ezúttal nem várakoznak sokan, a vámpapírokat pillanatok alatt áttekintik, és már folytatjuk is az utunkat Ungvárra.

Kárpátalja székvárosa ma egészen más képet fest, mint a teljes körű orosz invázió elején. A város több részén hatalmas épületeket emelnek, hiszen óriási a kereslet a lakásokra. A Donyec-medencéből ide menekült családok sokszor ezt a régiót tekintik a legbiztonságosabbnak, ezért itt szeretnének letelepedni. A helyieknek persze nem igazán tetszik, hogy az Ung partján is sokemeletes épületeket húznak fel, és ezzel az ő kedves kis városuk lassan elveszíti egyedi jellegét. A háború azonban mindenre rányomja a bélyegét.

A Kárpátaljai Mézeskalács kávézónál Olekszandr Ljahin fogad minket. Ide futnak be a külföldi és belföldi tárgyi adományok, amelyeket aztán a frontra szállítanak. Olekszandr a háború eleje óta lelkesen segíti a katonaság munkáját, így jól ismeri a fronton felmerülő szükségleteket. Ugyanitt találkozunk Szabó Sándorral, a Kárpáti Igaz Szó főszerkesztőjével, aki szintén tagja a Sárkányellátó csapatának. Míg velük kávézunk, megtudjuk: Ungváron is mindennaposak az ellenőrzések, amikor a hatóságok a hadköteles korú járókelők dokumentumait átvizsgálják. Mostanra ezek egy telefonos alkalmazásban is elérhetők, így ha az illető nem tudja igazolni a mentességét, bekísérik a helyi irodába. Amennyiben itt is megerősítést nyer, hogy az illetőnek nincs felmentése, be kell vonulnia a hadseregbe. Azonban téves az a híresztelés, ami szerint ezeket az embereket azonnal a frontra viszik. A valóságban 51 napos kiképzésre küldik őket, ahol azon vannak, hogy minél több ismeretet átadjanak nekik, ami a fronton szükséges. A kiképzéseken csakis olyan személyek oktatnak, akik már megjárták a frontot, hiszen az ott szerzett gyakorlati tapasztalatuk átadása kulcsfontosságú, hogy minél többen éljék túl az orosz támadásokat. Így ma már a kiképzéseknek szerves részét képezi az orosz drónokkal szembeni védekezés is, a tananyagnak mindig naprakésznek kell lennie. Az újoncok tényleges katonai szolgálata csak az 51 napos kiképzés után következik. Először nem a „nullára” (vagyis 0 méterre a fronttól) viszik őket, hiszen ezeken a pontokon csak a legtapasztaltabb katonák tudnak helytállni. A harci tapasztalat függvényében azonban egyre veszélyesebb helyeken vetik be őket.