Ahol vért adnak a fáért, de igazából szénre vágynak

Farkaslyuk hólepte rozsdatelepére, ha csak kis időre is, de visszatért az élet. Nem olyan izgatottan, mint amikor tizenöt éve újra megnyílt a borsodi település rendszerváltáskor bezárt bányájának befalazott tárója. Nem olyan ünnepélyesen, mint amikor a térség elöljárói megjelennek Szent Borbála napján, hogy elmondják a szénnosztalgiától fűtött beszédeiket a megkoszorúzott vájárszobor tövében. És nem is olyan elkeseredetten, mint két éve, amikor a falu főterére kiállított emlékcsillétől egy kőhajításnyira összegyűltek azok a dühös farkaslyukiak, akiknek elegük lett abból, hogy elszemtelenedtek a környékbeli, nyomordrogot árusító dílerek.

Egy kamionnyi fagyos, havas farönknek köszönhetően tért vissza az élet az egykori bányaüzemből kialakított telephelyre, ahol a szénfeldolgozást követően egy elektromos berendezéseket gyártó cég üzemelt valamikor, de mára már az is bezárt. Terepszínű nadrágba és villanyszerelő-bakancsba bújt közmunkások, BMW-vel érkező helyi vezetők nyüzsgése, a láncfűrész zúgása, a nemzeti színű lobogóval díszített traktor pöfögése, valamint a kézmelegítésre, szemétégetésre megrakott tűz pattogása rázza fel az erdős völgybe zárt posztindusztriális tájat.

Három szó, csupa nagybetűvel

„Köszönjük Magyarország kormányának a tűzifa-támogatást, amit a lakosság részére biztosított!” – írta ki közösségi oldalára az egykori bányásztelepülést revitalizáló akció kapcsán Pintér Zsolt, az 1800 fős település fideszes polgármestere, üzenete első három szavát csupa nagybetűvel írva. Tájékoztatása szerint 567 köbméter fát osztanak ki 194 helyen, vagyis az ötszáztizenhét farkaslyuki háztartásnak csaknem a fele jut tüzelőhöz. Mindez Pintér szerint a beadott kérelmek alapján történik majd, de megpróbálnak ezen felül „azoknak is segíteni, akik lemaradtak a kérelem beadásáról, vagy nem feleltek meg a kritériumoknak”. Az osztást két részletben hajtják végre, hogy az „igazságos legyen”, „ne kerüljön senki se hátrányba”, „és hogy időben megkapja mindenki”.

Szerettük volna megkérdezni Pintér Zsoltot, ezúttal miért döntöttek úgy, hogy a korábbi évek gyakorlatával ellentétben a település igényel szociális tüzelőt, de a többszöri, előre egyeztetett megkeresésünkre sem reagált. Négy évvel ezelőtt egyébként azt mondta lapunknak, hogy azért nem kérnek ingyenfát, mert Farkaslyuknak jelentős összegű pluszkiadást jelentene a darabolás és a szállítás. Hogy azóta mi és miért változott meg, azt nem tudjuk tehát, de ha a tüzelőkérdés nagy képét nézzük, akkor láthatjuk, hogy egy valami nem változott: az az ötmilliárd forintos keret, amiből 2018 óta a kormány rendezi a szociális alapon kiutalt szilárd fűtőanyag kérdését. Orbán Viktor persze több bejegyzésben és videóban is leszögezte, hogy „senki sem marad tűzifa nélkül” a hideg napokra, de miniszterelnöki ígéret ide, szabadnapon mozgósított katasztrófavédelem oda, rönkökkel megpakolt, kelet-magyarországi falvakon átszáguldó honvédségi teherautók amoda; a tüzelő bizony sok helyre nem akkor érkezett, amikor a legnagyobb szükség volt rá.