Az éghajlatváltozás kivégzi a téli sportokat és a téli olimpiát is

Egyre több reformjavaslat merül fel a NOB és a sportági szövetségek által felkért szakértői bizottságokban, illetve a tőlük független kutatókban a téli olimpia (és általában a téli sportok) jövőjével kapcsolatban. Az ok természetesen a globális felmelegedés. Ma már nem az a fő gond, hogy nincsen hó (hiszen azt géppel lehet csinálni), hanem az, hogy +10 fokban a műhó is elolvad.

A rossz idő (a zuhogó eső és a nagy szél miatt) nem a szokott olümpiai szabadtéri helyszínen, és nem a tradicionális módszerrel (a nap sugarait tükörrel összegyűjtve) gyújtották meg az olimpiai lángot, amely ezután a hagyományok szerint körútra indul, hogy jövő februárban megérkezzen Milánóba, a 2026-os Milánó–Cortina d'Ampezzó-i téli olimpia megnyitóünnepségére. A lángot ezért az olümpiai Régészeti Múzeum biztonságos – és legfőképpen száraz – termében gyújtották meg egy viharlámpából. Bár az nem feltétlenül meglepő, hogy november végén még Görögországban is cudar az időjárás, a fiaskót sokan a téli olimpia létét fenyegető időjárási (pontosabban klimatikus) krízishelyzet inverz szimbólumának tartják.

Aki rendszeresen néz télisport-közvetítéseket az Eurosporton, hozzászokhatott a barnán éktelenkedő téli hegyoldalak elszomorító látványához. Gyakran már a síugrószezon csúcspontjának számító december végi-január eleji Négysáncverseny hátterében sem nagyon látni havat, pedig e versenyeket aztán tényleg a legnagyobb hagyományokra visszatekintő alpesi helyszíneken (Oberstdorfban, Garmisch-Partenkirchenben, Innsbruckban és Bischofshofenben) rendezik. De a nézőt az is komolyan elcsüggesztheti, amikor a sífutók a számukra lefektetett néhány méter széles, javában olvadozó latyakban kénytelenek versenyezni (sokuk rövid ujjú mezben), miközben mellettük zöldell a tavaszias alpesi rét.