Szavakból bumeráng

Lázár János (Fotó: Magyar Hang/Végh László)

Az ismerőseim lotyaszájúnak hívnak, biztosan nem lennék jó titokminiszter, mondta egyik híres-hírhedtté vált korai interjújában Gyurcsány Ferenc, több mint húsz évvel ezelőtt. Nem túl megnyugtatólag, hiszen a miniszterelnök is államtitkok ismerője, így igazán előnyös, ha ő is fegyelmezni tudja azért magát.

Ami azt illeti, korunk lotyaszájú politikusa, Lázár János, eggyel ezelőtti miniszteri tündöklése során felügyelte a titkosszolgálatokat is, konkrétan a külföldi hírszerzést, és vele akkor tényleg nem az volt a baj, hogy nyilvánosan elszólta volna magát, hanem például az, hogy a regnálása alatt megfigyelték a Tiborcz-cégekkel foglalkozó EU-s csalásvédelmi hivatal munkatársait.

Nyilvánosság előtti szerepléseiben azonban Lázár János fenegyerek-alakításához nagyon is hozzátartozik a szókimondás, sőt odamondás, a sprőd, beszólós figyelemfelkeltés igénye és az e karakternek megfelelő, már éppen bántó megfogalmazások tudatos keresése. A dolog annyiból biztosan működik, hogy Lázár nem-miniszterként is az egyik legtöbbet idézett politikus maradt, és az is kétségtelen, hogy a Fidesz-káderek között egyike a kevés megkülönböztethető hangoknak. A média kedvtelve találgat politikai különútjairól, ambícióiról, és ő sem áll ellent annak, hogy egy-egy mondatával megsegítse a vele kapcsolatos mítoszépítést. Mindeközben azonban az egész fenegyerekség tudatosan kalkulált, pontosan alkalmazkodik az aktuális orbáni vonalhoz, különösen azóta, hogy főnöke 2018-ban egyszer már lapátra tette. Azóta az érdes megfogalmazások mindig a vonalon belül maradnak, akkor is, amikor Lázár más fideszes politikustársaknak pörköl oda: alighanem ez is miniszterelnöki – legalább utólagos – jóváhagyással történik. Orbánt aligha zavarja, hogy a tettekben súrlódásmentesen, de szavakban húzódozó Navracsics Tiborral Lázár látványosan fasírtban van, és az sem, hogy a Fidesz-táborban talán túlságosan népszerű Varga Judit kritikáját is van, aki megfogalmazza.