Göring és Mengele is a tagadásba menekült

Goebbels, Göring, Höss, Mengele: sok új film szól a második világháborús náci bűnösökről. A friss Nürnberg és a Josef Mengele eltűnése kapcsán azt vizsgáljuk, mi köthette össze az elkövetőket.

Szálasi Ferenc a moziban a trükkfilmeken harsogva nevetett, mikor pedig beíratták a kőszegi iskolába, és elszakadt a szülői háztól, Kassától Kőszegig sírt. Nagyon érdekelték az olyan kísérletek, mint egy pohár elcsúsztatása gondolatkoncentráció által, egyszer pedig azt álmodta, hogy Krisztussal sétálgat egy gyönyörű mezőn. Miért mesél valaki ilyeneket a börtönben, a halál árnyékában számára ismeretlen pszichoanalitikusnak és írónak? Ezeket ugyanis tényleg a nyilas vezér mondta, a beszélgetés elolvasható Szirmai Rezső Fasiszta lelkek című könyvében. Más kordokumentum értékű, elképesztő interjúkkal együtt. Kiss Ferenc színész-színigazgató – kinek felelőssége nyilván mérföldekkel csekélyebb – magát többször elsírva beszélt arról, hogy másképp gondolta volna a „zsidókérdés” rendezését, Kun páter pedig ragaszkodott hozzá, hogy soha senkit nem ölt meg, és „a zsidók jártak a napfényes oldalon”.

Mindez az utóbbi időszak több, náci vezetőről szóló filmje kapcsán lehet érdekes. Nemrég mutatták be James Vanderbilt Nürnbergjét, mely Hermann Göring és börtönbéli pszichiátere beszélgetéseit dramatizálja, míg Kirill Szerebrennyikov Auschwitz fehér köpenyes rémére, Josef Mengelére és az ő utóéletére fókuszál. Ha pedig hozzávesszük ezekhez a számos díjat elnyert Érdekvédelmi területet, benne Rudolf Höss Auschwitz tőszomszédságában vitt vidám családi életével, továbbá a Goebbels – A manipuláció művészetét, hát tényleg dúskálunk a második világháborús főbűnösökről szóló produkciókban.