Egyre többet hallunk arról, hogy új rendszerváltásra készül az ország. Kétségtelenül Orbán Viktor rendszerét nem lehet megszüntetni kormányváltással, ahhoz rendszerváltás kell. De sajnos a mai rendszerváltók sokkal nehezebb helyzetben lesznek, mint Kádár után voltunk. Ezekre a nehézségekre pedig nincs felkészülve a politika, de még kevésbé a magyar lakosság, amelynek óriási szerepe volt abban, hogy ide jutottunk. Mégis újra hinnünk kell a sikerben, még ha nehéz is.
A rendszerváltás sokunk személyes története
A rendszerváltás személyes ügyem, ahogy sokan másoknak is. Életem leginkább meghatározó és legfontosabb nem magánéleti eseménye. Bárhogyan szidták is az elmúlt évtizedekben, próbálták jelentőségét csökkenteni, ha sokaknak túlzásnak hangzik is, én mindent ennek köszönhetek. Azt, hogy az életemmel elégedett vagyok, hogy azzal foglalkozhatom, amit szeretek, hogy boldogan élek, és nem jutottam a szocializmusban felnőtt rokonaim kudarcos és önromboló sorsára. Egész életemben cikkeket, esszéket és könyveket írtam, szerkesztettem, rendezvényeket szerveztem arról, hogyan lehetne Magyarország jobb hely. Ezekből, ha a szocializmus marad, egyiket sem tehettem volna. A rendszerváltást legtöbben politikai, gazdasági és társadalmi kérdésként szemlélik, kritizálják az intézkedéseket, a kormányzás minőségét, de számomra ezek lényegtelen rövid távú szempontok. A rendszerváltás történelmi tett, amit történelmi léptékben érdemes csak nézni, nem a hétköznapok jó vagy rossz kormányzati intézkedései felől. Egy új világ jött létre, ami nem garantálta sem a sikert, sem a jólétet, de megadta nekünk a boldogság keresésének új útjait és a nemzet felvirágoztatásának és személyes életünk új lehetőségekkel teli reményét. Ezt ma mindenki elfelejti, és antallozik, csurkázik, a privatizációt szidja, pedig a lényeg nem ez volt. Nem egy tökéletes világ jött létre, abban is lehetett hibázni, de olyan szabadságot kaptunk vissza, ami saját kezünkbe adta sikerünk kulcsát. Én ezt látom a lényegnek, és remélem, vannak még rajtam kívül is, akik így éreznek. Ez hozott lázba, ezért szerettem volna mindenben részt venni, ami közelebb viszi az országot egy jobb jövőhöz.
Úgy éreztem, sikerre vagyunk ítélve, és nem kell hozzá más, csak normális kormányzás és a magyar emberek munkája. És persze némi szerencse.
Egy történelmi álom vége
Harmincöt év után azt kell mondjam, sajnos nem ez történt. Magyarország elárulta a rendszerváltás hozta szabadságokat, nem pedig élt velük. Szinte mindenben szembefordult a nyugati modellel és magával a Nyugattal is, ennek megfelelően fejlődése mára lelassult, visszafordult, és nyilvánvalóvá vált, hogy a Nyugathoz való felzárkózásra alkalmatlanná vált. A rendszerváltás által lehetőségként megkapott, öngondoskodásra, egyéni kezdeményezésre, innovációra és versenyre épülő, sikeres modell helyett visszatért a szocializmus állami gondoskodásra, központosított döntéshozatalra, az államtól függő sikerre, a verseny korlátozására, az új kiváltságokra alapozott rendszere. Feladta az összes szabadságot és az ezzel járó lehetőségeket, amit a rendszerváltással megkaptunk. Ma az ország sokkal rosszabb helyzetben van, mint a rendszerváltás után. Talán egyeseknek ez furcsa kijelentés, de véleményem szerint könnyen belátható.