Majd eszünk akkumulátort

A lépteiről és a kerekes bevásárlókocsi zörgéséről megismerem, pedig sosem láttam. Itt megy el az erkélyem alatt minden héten általában kétszer, szombaton biztos, valamikor a reggel és a kora délelőtt határán. Legfőbb munkahelyem az erkély. Nincs magasan, hallhatom az utcánk zajait, a szomszédok fel-le kiabálásait, a parkolással szerencsétlenkedők hosszas kísérletezését, a járókelők kommentárjaival (Ide akar ez beállni? Az úgy nem fog menni. Szedd már alá! stb.), miközben én magam láthatatlan vagyok. Szemmagasságban fák lombjai, azt bámulom a töprengés perceiben és figyelem a varjakat, szarkákat, cinkéket, rozsdafarkúakat és újabban a harkályokat. A minap alighanem őszapót is láttam, de nem vennék rá mérget.

Nincs abban semmi különös, ha egy író szeret láthatatlan lenni, és szeret a természetben lenni, ugyanakkor szüksége van a civilizáció vívmányaira (legalább papírra, tollra vagy írógépre, újabban a laptopjára), sőt ideális esetben egyszerre kint és bent jó lenni, erre pedig tökéletesen megfelel egy ilyen erkély.

Nekem nem épített nyolcszögletű kerti pavilont egyik sógornőm sem, ahogy Mark Twainnek az övé. Igaz, a fő célja az volt, hogy száműzze az írót elmirai (New York állam) otthonukból, ahol Twain évtizedeken át töltötte a nyarakat, dolgozott és folyton dohányzott. Alighanem a legjobb száműzetésben volt így része, erdős területen, csodálatos kilátást biztosító magaslati pontra épült nyolcszögletű pavilonban írhatta a regényeit. Például a Tom Sawyer kalandjait, amely az egyik első írógéppel írott regény. Bizony, a jó öreg Mark vásárolt egy Remingtont akkor, amikor ez a legfejlettebb technikának számított az írásrögzítésben, és azután mindent azon írt, varázslatos, körpanorámás dolgozószobájában. Elmira városa büszkén őrzi az örökségét, a pavilont az Elmira College kampuszára szállították, máig bárki meglátogathatja, ha arra jár.