Ezek lehetnek a legnagyobb kihívások 2026-ban

Ablak helyett befalazott tévé Hejőkeresztúron (Fotó: Magyar Hang/Végh László)

Miről szólna a hazai közélet, ha az értelmes párbeszéd és a Magyarország előtt álló legfontosabb kihívások lennének a politika középpontjában? Miközben a közéleti viták Magyarországon gyakran identitáspolitikai kérdésekről szólnak, és a választásokon többnyire „a lét a tét” a pártok számára, továbbra is sok elemző és kutató keresi azoknak a közös ügyeknek a megoldását, amik meghatározzák az ország jövőjét, és hosszabb távú gondolkodást igényelnének, mint egy-egy négy éves választási ciklus. Lehet, hogy a választópolgárok nagy részét nem hozza annyira lázba, hogy pazarló az iskolahálózat, nem elég termelékenyek a kis- és közepes vállalkozások, vagy gyenge a társadalom mentális egészsége, sokak szerint mégis ezek azok az ügyek, amelyeken Magyarország jövője múlik. 

Nem csak a választópolgárok hétköznapjait nehezítheti, ha nem hatékony az egészségügyi ellátás, nem teljesít elég jól az oktatási rendszer, vagy nem elég termelékenyek a magyar kis- és közepes vállalkozások; ezek a problémák hosszú távon sokba kerülnek az államháztartásnak, és hozzájárulnak ahhoz, hogy Magyarország számos területen lemaradt régiós versenytársaitól is – ez a kiindulópontja az Egyensúly Intézet karácsony előtt megjelent könyvének. Ebben haminchárom, Magyarország jövőjét meghatározó „égető problémát” és az azokra adott szakpolitikai javaslataikat gyűjtötték össze.

A problémákat a számok is jelzik: Magyarország számos létfontosságú területen az uniós mezőny alján helyezkedik el. A születéskor várható átlagos élettartam a negyedik legalacsonyabb, a 65 év felett várható egészségben töltött életévek száma pedig a hatodik legalacsonyabb az uniós mezőnyben, a megelőzhető halálozások számában a negyedik legrosszabb helyen áll Magyarország, míg az öngyilkosságok lakosságarányos száma a harmadik legmagasabb az Európai Unióban. Minden negyedik magyar funkcionális analfabétaként fejezi be az iskolát, ami uniós szinten közepes teljesítménynek számít, de ettől még negatívan befolyásolja hazánk versenyképességét. 

Csatatérré válnak a közös dolgok

A fenti problémák megoldása még sincs a magyar közélet középpontjában. A politikai viták legtöbbször nem a pártpolitikától függetlenül fontos szakpolitikai kérdések megoldásáról szólnak, hanem identitáspolitikai kérdésekről, az élesedő politikai ellentétek pedig egyre jobban beszűkítik az értelmes párbeszéd és a pártokon átívelő konszenzusok lehetőségét. Ráadásul az átfogó reformok számos érdeksérelemmel járhatnak, ami kedvezőtlenül hathat a reformot végrehajtó kormány népszerűségére.

Filippov Gábor, az Egyensúly Intézet kutatási igazgatója szerint világos, hogy járna bizonyos érdeksérelemmel például az egészségügy vagy az oktatás átalakítása, de vannak példák Európa-szerte, sőt, Európán kívül is, hogy az ilyen reformokat meg lehet lépni. „A politikának része, hogy konfliktusokat kell vállalni, és ez nem is lehetetlen feladat. Különösen akkor, ha a reformok elő vannak készítve, van társadalmi párbeszéd, netán egy politikai eliten belüli konszenzus arról, hogy a legfontosabb témákban legyen valamilyenfajta hosszú távú együttgondolkodás” – fogalamzott megkeresésünkre.

Magyarországon is volt példa hasonlóra, amelyek komoly konfliktusokkal jártak, még ha nem is minden átalakítás érte el azt a célt, amit az Egyensúly Intézet ideálisnak tartana. Ilyen volt az oktatási reform, vagy a hálapénz felszámolása az egészségügyben ebben a parlamenti ciklusban. Hogy miért nem kezdett bele a politika számos hosszú távú reformba, annak az okát a szélsőséges politikai polarizációban látja Filippov Gábor: nincs párbeszéd, kényszerű kompromisszum a politikai oldalak között, és amikor kormányváltás történik, a következő kormány lebontja, amit az előző csinált. Ezt a működési logikát azonban szerinte számos országban sikerült meghaladni.