Az lehet, hogy Krasznahorkai László nyert egy Nobel-díjat, de közben elveszett a pontja, és ez a pont nálam van. A történet ott kezdődött, hogy éppen huszonegy éves voltam, amikor Kertész Imre megkapta az irodalmi Nobel-díjat, és egy vonaton utaztam Szeged és Budapest között. Most negyvennégy éves vagyok, amikor Krasznahorkai László kapta meg a Nobel-díjat, és méhanyákat engedek ki kaptáraimban zárkáikból éppen. Suttogok nekik, s ha fel akarnak röppenni, akkor óvatosan betakarom őket tenyeremmel, s meggyőzöm őket, hogy jobb nekik a többiekkel a kaptár melegében, mint idekint egyedül. Aztán ismét felülök a vonatra, és elindulok Budapestről Szegedre. Kertész jut eszembe, meg az az időszak, amikor egyetemista voltam, és válogatás nélkül mindent elolvastam, minden érdekelt, mindenről írtam, mindenkit meg akartam ismerni. Személyesen.
Így történt, hogy akkori szerelmem, aki nagy rajongója volt Tarr Bélának, megfertőzött – mert hát a kegyetlen művészetért való rajongást nem lehet máshogyan szeretni, csak betegen –: Krasznahorkai László könyveivel. Az egyetemi lapot szerkesztettem éppen, és a Sátántangó és Az ellenállás melankóliája elolvasása után írtam Krasznahorkai Lászlónak és Tarr Bélának, hogy szeretnénk velük beszélgetni. Meglepetésemre mindketten nagyon nyitottan és pozitívan válaszoltak, így mindkettőjükkel készült egy-egy interjú, és mindkettőjükkel beszélgethettem közönség előtt is később akkori törzshelyünkön, a Grand Caféban, Szegeden.
Krasznahorkai Lászlóval az Astoria Hotel kávéházában találkoztunk Budapesten, ő választotta a helyszínt. Mi kicsit hamarább értünk oda, és komolyan aggódni kezdtem, hogy itt egyáltalán ki fogunk-e tudni fizetni – pesti és szegedi bölcsész diákként – bármit. Így a lehető legolcsóbb kávét kértük, és rágyújtottunk. Akkor még lehetett dohányozni a kávéházakban. Talán nem olyan nagyon rossz kérdésekkel készültünk, Krasznahorkai beszélt, nagyon erős, fontos beszélgetés született. Olyannyira, hogy később a megjelenő interjúkötete első beszélgetésének választották szerkesztőjével, szóval ez az interjú olvasható abban a kötetben és az általam szerkesztett Dróton is.
Csakhogy az igazság az, hogy nem ez volt az eredeti szöveg.
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz! 2
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
Már előfizető vagyok, bejelentkezem!
Csatlakozom
