Hamarosan véget ér az ötödik Orbán-kormány ciklusa, a 2026. április 12-én várható országgyűlési választásig már négy hónap sincs hátra. A győztes személye bizonytalan, de az sajnos már nem, hogy a kormányzás 2022 tavasza óta kifejezetten rosszul ment. Az összes Orbán-kormány közül ez a mostani nyújtotta a leggyatrább teljesítményt. Amennyiben tavasszal a választópolgárok többsége a kormányváltás mellett dönt, akkor a Fidesz erkölcsi alapját kikezdő kegyelmi botrány, az ellenzék domináns erejévé kinőtt Tisza mellett a gyenge kormányzati teljesítmény lesz az oka.
Utólag jól látszik, hogy a 2022-es országgyűlési választás előtti jóléti intézkedések jelentékenyen behatárolták a következő ciklus mozgásterét is, az elejét mindenképpen. Bizony, a költségvetési politikában nem szoktak csodák történni: ha a kormányzat hatalma fennmaradása érdekében választási osztogatást folytat (sikerrel), és ennek keretében 1500–2000 milliárd forin tot ver el, azt valahonnan elő kell teremteni. Mivel a magyar gazdaság növekedése alapjáraton mérsékelt szokott lenni, így a költségvetési hiányt kellett megnövelni, ám a deficit növelését csak egy bizonyos határig nézik el a külföldi hitelezők-befektetők és az Európai Bizottság, így a győztes választást követően az új kormány költségvetési korrekciókra kényszerült. Fokozta a nehézségeket az energiaválság, továbbá az, hogy az Európai Bizottság elindította a jogállamisági (kondicionalitási) mechanizmust Magyarország ellen, és az uniós kohéziós pénzeket és a helyreállítási alap forrásait befagyasztották. Önmagában ez a lépés nyugtalanítani kezdte a külföldi hitelezőket, mert ők ebből annyit értettek meg, hogy az államkincstárba kevesebb euró folyik be, a forint jelentősen meggyengült, ami az importtermékeket megdrágította, az infláció pedig megnőtt.