Ismernek már, magyarra fordítva valahogy így szólt Angela Merkel választási szlogenje 2013-ban, amikor két ciklust követően pályázott harmadszorra a kancellári címért. Akkortájt járhatott pályája, népszerűsége csúcsán, a saját memoárja szakaszolása szerint is új – sötétebb – korszakot nyitó 2015-ös menekültválság előtti időszak zenitjén.
Hétfői évnyitó sajtókonferenciáján, tizenhat év kormányzás után, is valami hasonló formulával élt: egy plusz négy ciklus után az ő politikáját már ismerik. Ennek a hangsúlyozására azért is lehetett szükség, mert az embert próbáló médiaeseményre a miniszterelnök stábja – igazából eléggé meglepő módon – semmifajta új üzenettel nem készült. Hacsak azzal a „leleplezéssel” nem, hogy Kéri László beszélgetni szokott tiszásokkal, amit amúgy Laci minden megszólalásában el szokott mondani. Emiatt teljesen felesleges volt paparazzónak fagyoskodnia a Tisza-irodák környékén.
A Magyar Péter által újabban „leköszönő” miniszterelnökként aposztrofált Orbán Viktor hétfőn ismét nem élt a lehetőséggel, hogy bocsánatot kérjen a gyerekvédelmi rendszerben történt bántalmazásokért és visszaélésekért az áldozatoktól, nem ítélte el a Benes-dekrétumok tagadását Btk.-sító Robert Ficót, illetve fél órán belül képes volt megint birodalmi törekvésekkel vádolni az Európai Uniót, majd arra utalni, hogy az EU a szétesés állapotában van. Úgy tűnik, már elfoglalni sem akarjuk Brüsszelt, mert nem érünk oda időben. Ellenben megint előkerült a Magyarországra menekülő franciák és németek tömegének látomása, amivel Orbán immár egy évtizede időről időre előáll.