Volt egy becsapódás a párhuzamos utcában, de még a rázkódást sem éreztük – mondja Katerina egy föld alatti óvóhely kicsempézett falára téve a kezét. – Nem tudom, hány méterrel vagyunk a föld alatt, de kibírta – folytatja.
Nem az ukrán fronton járunk, Katerina pedig nem katona. Ezek a mondatok egy óvoda alatt hangoznak el egy óvónőtől, 2026-ban, Harkivban, Ukrajna második legnagyobb városában, huszon-egynéhány kilométerre az orosz fronttól. A falakon körbe vidám matricák, a földön szivacsok, a polcon néhány játék. Ezúttal nem gyerekek, hanem megtermett férfiak – Trauttmann Balázs, a Kárpátaljai Sárkányellátó Alapítvány vezetője és önkéntesei ülnek a szivacsokon, várva, hogy a pár perce kilőtt orosz ballisztikus rakéta miatt kiadott riasztás elmúljon, és folytathassák az óvodának szánt adományok kipakolását.
2025. október 22-én bejárta a világsajtót a hír, hogy fényes nappal három csapásmérő Shaheed típusú drónt lőtt a gyermekekkel zsúfolásig tele óvodába az orosz hadsereg. Az első a bejárat előtt robbant fel, megölve egy járókelőt. A második és a harmadik az óvoda tetőzetébe és a második emeletbe csapódott, utóbbi teljesen kiégett, az első emelet berendezéseit a kiérkező tűzoltók vízsugarai tették használhatatlanná. És az óvodások? – Elmondtuk nekik, hogy most egy másik szobában folytatjuk a foglalkozást – meséli Katerina, aki aznap levezette az egyik csoportot az óvóhelyre. – Ott, mint mindig ilyen esetben, táncolunk és énekelünk, hogy a gyerekek ne hallják a becsapódásokat, és lehetőleg ne érezzék a rázkódást.
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz! 2
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
Már előfizető vagyok, bejelentkezem!
Csatlakozom
