Akkor is évtizedek kellenének a felszínalatti vizek visszatöltődéséhez, ha minden kutat elzárnánk. Ha pedig a jelenlegi pazarló gyakorlatot folytatjuk tovább, a következmények beláthatatlanok lesznek. Pedig léteznek működő megoldások a felszínalatti vizek pótlására, csak ezek Magyarországon még nem terjedtek el.
A felszínalatti vizekről általában akkor kezdünk beszélni, amikor már baj van. Néhány éve egy szivattyúkat javító szakember mesélte, hogy a tízes évek közepén hirtelen megszaporodtak a megrendelései. Egymás után hozták hozzá a szivattyúkat azzal, hogy „nem jó”. Ő pedig egyre gyakrabban volt kénytelen elmagyarázni: nem a szivattyú romlott el, hanem a kút. Kifogyott belőle a víz. Sokan hitetlenkedve reagáltak. Az nem lehet – mondták –, abban a kútban mióta az eszemet tudom, mindig volt víz.
A szakmai mérések szerint azonban épp ez a „mindig volt” az, ami lassan megszűnik. A felszínalatti vízkészletek alakulását országos szinten az Országos Vízügyi Főigazgatóság követi folyamatos észlelések alapján. Az adatok szerint Magyarország több térségében is köbkilométerekben mérhető a hiány. A Duna–Tisza közén a becslések 7–8 köbkilométerre teszik a felszínalatti vizek deficitjét. Ez nagyjából három–négy balatonnyi víznek felel meg. És hasonló nagyságrendű hiányról beszélnek a Nyírségben is.
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz! 2
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
Már előfizető vagyok, bejelentkezem!
Csatlakozom
