Kell-e, hogy egy népnek legyen saját hazája? Nem kell, miért is kellene. Amikor a hódító fejedelmek birodalmuk határát megállapítják, nem kérdezik a leigázott népeket. Nem is volt szokás lázadozni a dolgok természetes rendje ellen, s amikor mégis szokásba jött, lám, mennyi baj származott belőle. Soknemzetiségű birodalmak – mint a Habsburgoké vagy az oszmán – darabjaikra hullottak. A sok kis német fejedelemség lakói a francia eszmék hatására hirtelen rájöttek, hogy ők egységesen porosz alattvalók akarnak lenni. A lengyelek – pusztán azért, mert lengyelek – három birodalom ellen folytattak meg-megújuló szabadságharcot.
A kurdoknak sohasem volt saját országuk. Nem ismerem a történelmüket, amennyit ismerek belőle, az török fennhatóság alatt zajlott, de már jó száz esztendeje ők is háromfelé szakítva élnek, három különböző, de rájuk egyforma gyanakvással tekintő állam polgáraiként. A határok változnak, a hegyek, a folyók és az emberek helyben maradnak: a kurdoknak mindvégig ugyanott van otthon. Helyesebb a haza fogalmát a házhoz társítani, abból származik.
De mi lesz, ha a házak is eltűnnek? A víz alá merült falu című (lengyel) dokumentumfilm ezt mondja el. Délkelet-Anatólia folyóira a török kormány vízerőművet telepít. A duzzasztógát mögött a völgy tengerré változik, a kurd falu, amelynek sorsát a filmesek nyomon követik, örökre víz alá kerül. Lakóit újonnan épült modern lakótelep várja a hegyoldalban, a víztározó felett, melynek habjai elborítják régi, romba döntött otthonaik helyét.
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz! 2
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
Már előfizető vagyok, bejelentkezem!
Csatlakozom
