Példátlannak nevezi a sajtó Maduro venezuelai elnök-diktátor elrablását. Kétségtelen, hogy a nemzetközi jogot felrúgva, békés álmából felriasztva még nem vittek hivatalban lévő államfőt idegen állam fogságába. Ha viszont elemeire bontjuk a caracasi eseményeket, arra juthatunk, hogy mindez egyáltalán nem tekinthető egyedinek a legújabb kor világtörténelmében.
A bolíviai (szintén dél-amerikai) elnököt, Hernán Siles Zuazót ugyancsak álmából fölrázva rabolták el La Paz-i lakásáról civil ruhába öltözött katonák 1984. június végén. A baloldali államfőt ismeretlen helyre hurcolták, fogsága azonban nem tartott sokáig. A puccsistákat elfogták, estére Zuazo is előkerült, és átvette hivatalát.
Hasonlóan járt három évvel később León Febres Cordero ecuadori elnök, aki 1987. január 16-án éppen egy légitámaszponton tartózkodott. A katonai szemle közben ejtőernyősök jelentek meg, akik elrabolták az elnököt, a védelmi minisztert, a légierő parancsnokát és számos más magas rangú tisztviselőt. Az akció résztvevői azt követelték, hogy kapjon amnesztiát a pártütő volt főparancsnok, Frank Vargas Pazzos tábornok. Tizenegy óra elteltével végül León Febres Cordero engedett a nyomásnak, és telefonon elrendelte Vargas szabadon bocsátását. Nem sokkal később az elnököt is elengedték. (Karrierje azonban hamarosan véget ért: a hatalmas korrupció, a 85 százalékos infláció, a sorozatos gyilkosságok következtében 1988-ban, mandátuma lejártakor bukott embernek számított.)
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz! 2
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
Már előfizető vagyok, bejelentkezem!
Csatlakozom
