Csodálom Franco tábornok alázatát, hazaszeretetét – mondta az Arte tavalyi riportjában egy spanyol fiatal. A huszonéves Miguel Ángel számára a demokrácia bizonytalanságot, megosztottságot és gyengeséget jelent, ezzel szemben Francisco Franco diktatúrája a stabilitás és az erő szimbóluma. Nincs egyedül a véleményével, az El Pais spanyol napilapban tavaly novemberben, Franco halálának ötvenedik évfordulóján publikált felmérés alapján az ibériai ország fiataljainak csaknem negyede érez nosztalgiát a (fél)fasiszta rezsim iránt. Romániában is hasonló folyamatok figyelhetők meg: egy tavaly nyári közvélemény-kutatás alapján a 29 évnél fiatalabbak közel hatvan százaléka gondolja úgy, hogy Nicolae Ceausescu jó vezető volt. Az eredmények még a történelmi ismeretek feltételezett hiánya ellenére is aggasztók, különösen ha globális – észak-atlanti – trendként tekintjük: az Egyesült Államoktól Ausztriáig, Norvégiától Franciaországig egyre népszerűbbek a szélsőséges ideológiák a fiatalok – főként a fiatal férfiak – körében. A közhangulat haszonélvezői pedig a szélsőjobboldali pártok, amelyek sikerrel csatornázzák be a kiábrándult generációk frusztrációját.
Szegény fiatalok
– A fiatalok nem akarják visszahozni a diktatúrát, csupán kapaszkodót keresnek a múltban, mert nyomasztja őket a jelenük – mondja Szabó Andrea szociológus.