Újabb két évig gyönyörködhetünk az Agrárminisztérium elpusztításában

Az Agrárminisztérium épülete a Kossuth téren (Fotó: Magyar Hang/Ficsor Benedek)

Mint egy néma kiáltás, tátja hatalmasra megsebzett száját az egykori Földművelésügyi Minisztérium (ma Agrárminisztérium) Kossuth téri épülete. Betonnal kiöntött fájdalmát könnyen átérezhetjük, elég csak körbesétálni a „rekonstrukció alatt álló”, vagyis NER-nyelven: szétbarmolva birtokba vett palotát ahhoz, hogy a megbontott szerkezet borúja a járókelőre is átragadjon. És ha hihetünk a tavaly év végi kormányhatározatnak, valamivel tovább búsulhatunk a felújítva megszüntetés e félelmetesen eleven példáján: meghosszabbították a 2022-ben indult beruházás közterület-használati engedélyét, így a befejezés aktuális céldátuma 2028 nyara.

Képzeljük magunk elé a Kossuth teret, majd próbáljuk meg lehántani a látványról a politikai konnotációt, a történelmi rétegeket, végül intsünk búcsút a köveknek is: íme, a mezítelen tér. Üres placcon süvít át a dunai szél, homokot és hulladékot sodorva magával, a későbbi pompának nyoma sincs, szemétlerakó foglalja el a hatalom mai erőközpontját (csábító párhuzam). Az egykoron Tömő néven ismert tér beépítése a XIX. század végén kezdődött, elsőként e cikk tárgyát, a mai Agrárminisztériumot húzták fel 1887-ben – tizenhét évvel az Országház megnyitása előtt.

A neoreneszánsz palota sallangmentesen hozta a kor divatját, de semmi egyebet: tervezője, az Ybl-tanítvány Bukovics Gyula nem pazarolt túl sok kreativitást sem a homlokzat, sem a belső terek kialakítására. Magányában impozánsnak mutatkozott, ám mire a századfordulóra kinőtt körötte a Kossuth tér, a historizáló unalom nyilvánvalóvá vált. Meg is indult az óvatos farigcsálás: az elmúlt bő évszázadban – belül – jelentősen átalakult a palota. Ennek ismeretében az aktuális „rekonstrukciót” akár történelmi kontextusba is ágyazhatnánk, de az önkényes pusztításról még a historikus szemüveg jótékony torzítása sem terelheti el a figyelmet.