Mi lehet az oka, hogy egyre többeket diagnosztizálnak ADHD-vel?

Szerte a nyugati világban, de főként az Egyesült Államokban növekszik az ADHD-vel diagnosztizált gyerekek és felnőttek száma – az autizmushoz hasonlóan. Mi lehet ennek az oka? Vajon tényleg terjed ez az állapot a társadalomban, vagy csak a diagnózisok sokasodnak?

Az Egyesült Államokban a gyerekek 11 százalékát diagnosztizálják ADHD-sként az élete során, míg ez az arány 2003-ban még csak 8 százalék volt. Évtizedek óta zajlik a szakmai vita arról, hogy ez a növekedés valós-e, vagy csak az állapot diagnosztikus kritériumainak kitágításának következménye. Míg régen az ADHD (attention deficit hyperactivity disorder; figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar) szinte kizárólag a fiúk állapota volt, addig mára sok lány és felnőtt is ADHD-snak minősül. Terjednek a közösségi médiában az ADHD-vel kapcsolatos tudatosító (többségükben dilettáns) videók, amelyek alapján átlagemberek tömegei „ismerik fel” magukban az állapotot.

A hivatalos szóhasználatban jelenleg zavarnak (disorder) nevezik ezt az állapotot. Ezt a megnevezést több oldalról is kritizálják. Vannak, akik szerint már a zavar szó is megbélyegző, és semmi zavar nincs az érintettekben, csak a körülmények (például az iskolarendszer és a munkahelyi viszonyok) zavartak, amiért nem képesek megfelelő lehetőségeket nyújtani ezeknek az embereknek. Ez a vélekedés meghatározó a neurodiverzitási mozgalomban. A másik oldalon vannak, akik szerint ki kell mondani, hogy az ADHD (és az autizmus is) egy betegség, mert csak így lehet valós – például gyógyszeres – segítséget nyújtani az érintetteknek, akik a népszerű szólamokkal ellentétben súlyos nehézségekkel küzdenek a mindennapokban, ami szenvedést okoz a számukra. Sok szülő vélekedik így, akik tehetetlennek érzik magukat az absztrakt kifejezések útvesztőjében.