A politika a közösség (polisz, a „város”) ügyeivel való foglalkozás, így tudjuk az ókori görögöktől. A demokratikus Németország 1974 és ’82 közötti szociáldemokrata kancellárja, Helmut Schmidt ennél többet mondott: „A politika pragmatikus cselekvés erkölcsi célok érdekében.” Nem nagy mutatvány tovább gondolni e kedvemre való definíciót. A cél nem szentesíthet minden „pragmatikus” eszközt, hiszen akkor a cél is köddé válik végül. A hatalmi pozíció megszerzése a politikus természetes törekvése – másként vajmi keveset tud tenni a kívánatos célok érdekében –, de nem törhet rá bármi áron, nem lehet a hatalom birtoklása és az azzal járó előnyök, javak élvezése, habzsolása önmagáért való cél.
Orbán Viktor hétfői sajtótájékoztatója, amelyből újszerű mondanivaló híján másnap már nehéz volt bármi konkrétumot felidézni, a Helmut Schmidt-i értelemben vett politika nyílt színi, kínosan hosszú haláltusája volt. Ha nincs erkölcsi cél, a pragmatikus cselekvés is lehetetlenné válik. Egy politikai esemény tét nélkül érdektelen; és a kormányfői stáb olyan szabályokat alkotott, amelyek kizártak minden váratlan történést. Így a közönség csupán annyit látott, a szereplők eljátsszák, hogy a miniszterelnök nemzetközi sajtótájékoztatót tart, ahol „minden” kérdésre érdemben válaszol.
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz! 2
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
Már előfizető vagyok, bejelentkezem!
Csatlakozom
