Három különböző, de a maga nemében emblematikus italkimérés zárt be Szegeden bő egy éven belül. A szomorú végkifejletet a tulajdonos, az üzemeltető, a témában jártas blogger és a vendéglátók ipartestületének vezetője is hasonlók okokkal magyarázza. De mi kellene ahhoz, hogy ne főjön le az utolsó kávé?
Jazz Kocsma, Fülig Jimmy, Rózsafa Söröző. Három egészen más jellegű, de mégis emblematikus kocsma, melyek bő egy éven belül zártak be Szegeden. Utoljára január elején a Rózsa utcai söntés, a második világháború után Rózsakert étteremként, később Rózsafa vendéglőként működő hely, ahol néhány év után már csak italt lehetett kapni.
Növekvő terhek, kevesebb vendég
A Rózsafa nem belvárosi söröző, kiesik Szeged vérkeringéséből, inkább az törzsvendégekre épült, de az utóbbi években alig tapasztaltunk ott forgalmat. A tulajdonos, Marosi Péter pedig nemrég eladta. A 74 éves férfi negyven éven át vitte a helyet. Lapunknak már nem akart beszélni a régi időkről és a mostani döntés okairól, de a Délmagyarországnak még elmondta, a nagyapjának is a Rózsafa volt a törzshelye, főleg a hétvégeken, ahonnan előfordult, hogy talicskával vitte haza. Úgy tudni, az épület helyére most társasház épül. Marosi Péter az egyre szigorúbb elszámolási rendszerrel, az újabb pénztárgépekkel és a kifizethetetlen költségekkel magyarázta, miért adott túl a bolton. Mint mondta, ezt az eladást már nem akarta vállalni. Hozzátette, a vendégek jelentős része átszokott a nemzeti dohányboltokba és a közeli garázsboltokba, ahol lényegesen olcsóbban jutnak a „betevő” italhoz, mint a kocsmákban.