Szokatlan intelem hagyta el Orbán Viktor száját a közelmúltban, egy immáron hagyománnyá vált karácsonyi futball-összejövetelen: „Jövőre választás lesz, ha nem leszünk észnél, a magyar futballnak évekre befellegzik. Olyan kormány kell, amely stratégiai ágazatként tekint a sportra, és azon belül a legnépszerűbb sportágra, a labdarúgásra.” Összerezzen gyári munkás, műszakos nővér, hivatali köztisztviselő e szavakat hallva, kezét tördeli kisnyugdíjas, mélyszegénységben élő, reménytelen álláskereső az ukázt olvasva. Lehet-e ennél nagyobb tétje a jövő évi választásnak – teszi fel a kérdést a bizonytalan szavazó, és a fülkében ácsorogva, némi tétovázás utána azonnal a megfelelő helyre karistolja az ikszet, tollát alaposan a szavazólaphoz passzírozva, legalább is a focirajongó miniszterelnök reményei szerint.
Félretéve a bevezetőben alkalmazott malíciát, nézzünk hideg fejjel a kormányfő apokaliptikus jóslata mögé. Ha tavaszszal „befellegzik” a rossz szavazatok miatt a futballunknak (illetve úgy en bloc a stratégiai ágazatként kezelt sportéletünknek), akkor valamikor 2010 táján jó szavazatok segítségével „kiderült” az események logikája alapján. Kétségtelen tény, hogy másképp kezeli a versenysportot és a testedzést a regnáló hatalom, mint elődei, ám a 16 év kormányzás után levonható következtetések vegyes képet mutatnak.
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz! 2
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
Már előfizető vagyok, bejelentkezem!
Csatlakozom
