Átvilágítással tennének rendet Szerbiában

Újabb demonstrációra hívják a lakosságot a szerb egyetemisták, akik ezúttal január 27-én gyűlnek össze Belgrádban. Ez az esemény annak a tematikus sorozatnak lesz a következő állomása, melynek keretében az egyetemisták bemutatják, hogy miként képzelik el Szerbia jövőjét a választások után. Mivel az újvidéki vasúti pályaudvaron történt tragédia utáni tüntetések nem vezettek eredményre, az egyetemisták politikailag is megszervezték magukat, és listát állítottak a következő választásra. Emellett az hónapok óta járják Szerbia településeit, hogy párbeszédet folytassanak a lakossággal arról, milyen újfajta programmal álljanak a szavazók elé.

A diákok január 17-én Újvidék főterén hirdették ki legújabb követelésüket, lusztrációs törvényt. Ezt kiegészítené egy olyan jogszabály is, ami a vagyon eredetét vizsgálná. A lusztráció – vagyis az átvilágítás – szükségességének gondolata nem először jelent meg Szerbiában. Ez a fogalom évtizedek óta heves és ellentmondásos reakciókat vált ki a szerb társadalomban, mert sokak számára a politikai ellenfelek üldözését jelenti. Pedig a lusztráció leginkább az igazságszolgáltatás egyik átmeneti eszközének tekinthető, amelynek célja nem a büntetőjogi felelősségre vonás, hanem a morális és politikai felelősség megállapítása, illetve azoknak a személyeknek az ideiglenes vagy végleges eltávolítása a közfunkciókból, akik részt vettek az emberi jogok megsértésében vagy visszaéltek az államhatalommal.

Szerbiában a lusztráció gondolata először a 2000. október 5-ei hatalomváltás után került előtérbe. Habár Slobodan Milosevic rendszere ezen a napon megbukott, az államigazgatásban, az igazságszolgáltatásban, a rendőrségnél és a biztonsági szolgálatoknál továbbra is posztjukon maradtak Jugoszlávia bukott elnökének leghűségesebb követői. Az emberi jogok megsértéséért viselt felelősségről szóló törvény – közismertebb nevén a lusztrációs törvény – 2004-ben lépett hatályba, ám soha nem alkalmazták.

Pedig a jogszabály a köztisztségviselők meglehetősen széles körére vonatkozott: a köztársasági elnöktől a kormánytagokon, a parlamenti képviselőkön, a dékánokon, a rektorokon, a bírákon, ügyészeken át egészen az állami vállalatok igazgatóiig. A törvény végrehajtásából azonban nem lett semmi, mert a szocialisták és a Szerb Radikális Párt (akkor a párt soraiban ült Aleksandar Vucic mai szerb államfő) nem jelölt tagokat az ezzel foglalkozó parlamenti bizottságba. A testület állami támogatást sem kapott, és a biztonsági szolgálatokkal sem tudtak együttműködni. A végeredmény: a bizottság tagjai végül kollektíven lemondtak, 2014-ben pedig a tíz évre korlátozott törvény hatályát vesztette.

Most viszont gyökeresen más a helyzet, mert Szerbiában rengetegen érzik úgy, hogy az újvidéki tragédia felelőseivel együtt az összes olyan köztisztviselőt át kellene világítani, akik szerepet játszottak a különböző jogsértésekben az emberi jogok kapcsán, illetve akik visszaéltek a hatalmukkal. A 2004-től működő lusztrációs bizottság egykori tagja, Vesna Rakic-Vodinelic a Vreme-nek most elmondta: mivel ezúttal a hallgatók képviselik ezt az ügyet – és ők ma már komoly politikai erőt jelentenek –, ez az elképzelés könnyen támogatást szerezhet a társadalom köreiben.

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2026/04. számában jelent meg január 23-án.